NEGYVEN JOGÁSZ POLITIKÁT AKAR CSINÁLNI
Az összes európai társadalom jogász kasztjai mutatnak olyan jeleket, amelyek a
valóságérzékelésük elvesztésére utalnak. Elég csak arra gondolni, hogy Nyugat-Európában a saját jogrendszerük kiterjesztett emberi jogokra vonatkozó ámokfutását – a költségekre és veszélyekre való tekintet nélkül – kiterjesztették a világ összes emberére (kivéve az európai emberek és részben az ázsiaiak), amennyiben azok valahogy, nyilván illegálisan, bejutottak már az országaikba.
Ennek a jelei sokasodnak nálunk is, az ötletes szakbarbár idióták mindig találnak rombolni valót
azokon a területeken, amelyekhez nem értenek. A politika a közjog határterülete és nagyon
meglepő, hogy negyven a jogot állítólag tudományként művelő, zömében egyetemi ember ennyire ne értsen a politikához. Imígyen fogalmaznak: „Mi, jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók alapos megfontolás után arra a nehéz döntésre jutottunk, hogy támogatjuk a NER hivatalban maradt vezető közjogi tisztségviselőinek leváltását. Egyúttal indokoltnak látjuk, hogy az Országgyűlés önkorlátozó módon járjon el az új közjogi tisztségviselők megválasztásakor”
A jogi tartalom egy dolog, persze az is ideológiavezérelt abszurd érveken nyugszik, tehát politikai, de az elsődleges politikai közelítés is egyértelművé teszi, hogy ez a logika a demokrácia teljes lecsupaszítását szolgálná egyedül, ha nem a teljes felszámolását. Ha ezt az új kétharmad megteszi, akkor a demokrácia egyetlen intézménye, amely nem áll a mindenkori kétharmad teljes kontrollja alatt (jogi és nem nyers hatalmi eszközök tekintetében) egyedül a szabad választás marad. Már amennyire óhajtanak egyáltalán szabad választásokat tartani.
Lehet nem demokráciának tekinteni az elmúlt 16 évet, de akkor a jelenlegi választásokon kialakult
politikai helyzet is bármikor kaphat ilyen minősítést visszamenőleg. Ezzel politikai értelemben az kerülne kimondásra, hogy minden parlamenti választás után a teljes intézményrendszerre kiterjedő teljes rovancsolásra jogosult az új kormány. És biztos vagyok benne, hogy a következő alkalommal már a kétharmadhoz sem ragaszkodna senki a többségből, hiszen az csak egy jogtechnikai részletkérdés.
És végül az önkorlátozásról néhány szó. A mindenkori országgyűlési többség az önkorlátozásáról híres ugye? A politikai többségeknek általában az önkéntes önkorlátozás az első gondolatuk, amikor nekikezdenek hatalmat gyakorolni. Hangos röhögés ugyebár. Magyar Péterről is az önkorlátozás szó jut először az eszünkbe. Fékek és ellensúlyok, ezt a szókapcsolatot kerestem. Ezek negyvenen nem.
Bálint Botond elemzések cikke