Ha csak egy könyvet venne a Könyvhéten - Csurka István bohém korának bohém írófejedelme volt, aki sosem jelentett, de beszervezésekor tudatosan választotta a Raszkolnyikov fedőnevet, mivel még azt is szégyellte, hogy aláírt az állampártnak, és tudta, bűnhődnie kell – többek közt erről beszéltek a nemrégiben megjelent Csurka-tanulmánykötet szerzői a könyv ünnepélyes szerdai bemutatóján. Elhangzott: a rendszerváltozást követően megváltoztak az emberek, és Csurka a Vígszínház házi szerzőjeként nehezen élte meg, hogy azok a színészek, kollégák, akikkel addig együtt dolgozott, „átmentek az út túloldalára, ha szembejött”. A világnézeti különbségek ilyen látványos kifejezése rendkívüli módon fájt Csurkának, aki az alkotótáborokban még együtt pingpongozott Esterházyval vagy Eörsi Istvánnal. A világnézeti különbségek akkor is fennálltak, de akkor tudtak a nőkről beszélgetni. Csurka pontosan tudta, hogy ebből a skizofrén állapotból nincs menekvés, ezért is volt magányos. Azzal is tisztában volt, hogy ahhoz meg kell halnia, hogy újra játsszák a darabjait, és azok is beüljenek rájuk, akik életében megtagadták. #pestisracokponthu