Történt, hogy a második pun háború során az egyik követ előlépett és felajánlotta a következő választást a punoknak: „A követség feje, Quintus Fabius Maximus, hosszú togája szegélyét fölemelte: »Itt hozzuk – úgymond – a békét és a háborút; válaszszátok, a melyik tetszik. A pún senatus rábízta a döntést, mire ő togáját lebocsátva, kimondta a háborút«. Így esett, hogy sok éves háború után a rómaiak győztek és végül elpusztították Karthágót, a helyét pedig, sóval vetették be, hogy soha ne emelhessenek várost e helyen. Tanulságos történet ez.