„Alkoholista, agyonlőtt, öngyilkos és halálra „szekált” írók, művészek, zenészek, valójában ezt hagyta ránk az aczéli rendszer. Ez történt azokkal, akik nem voltak velük. Akik mások voltak. Halott gyerekek, meg nem született könyvek, meg nem jelent albumok lebegnek valahol fent az égen, és – hogy Ruttkai Évát idézzem Latinovitscsal kapcsolatban – nekünk „nincs módunk ezt befogadni.” Nincs módunk elfelejteni. Nem szabad elfelejteni. És nem hagyhatjuk, hogy még egyszer megtörténjen. Mert az egy dolog, ha a gerincünket megpróbálják eltörni. De ha a lelkünket is ellopják, onnan már nincs visszatérés.” Vezércikk.