Nagy várakozás előzte meg a Kolozsvári Állami Magyar Színház Hamletjét a Nemzeti Színházban, nemcsak azért, mert ez az előadás nyitotta a VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozót, és mert kíváncsiak voltunk, hogy Tompa Gábor negyedszer mit hoz ki a Shakespeare-drámából, hanem mert a kolozsvári színigazgató a Junior Prima-díjas Vecsei H. Miklósra bízta a főszerepet, ezzel új, friss dimenziót adva a drámairodalom egyik legjelentősebb művének. Habár ötletekből nincs hiány az előadásban, az erősen stilizált díszlet, a kissé fantáziátlan jelmezek, a hatásos, de bántóan éles, már-már fülsüketítő hangeffektek, túljáratott techno-betétek és az Arany János-i szöveg egyszerűen nem kerülnek egymással harmóniába. A színészi játékra nem lehet panaszunk, az élményt azonban felülírja a rendezői “túlakarás”, ez pedig inkább a diszkomfort érzetét, semmint a gördülékeny befogadást eredményezi. Kritika. #pestisracokponthu