Fiola Attila góljával vezettünk a világbajnok Franciaország ellen a második csoportmeccsünk félidejében, és a franciák hiába nőttek fölénk játékban, összességében nem bírtak a magyar válogatottal. Szinte a teljes első félidőben és a második java részében is gyilkos nyomás nehezedett a kapunkra, ráadásul még Szalai Ádámot is elvesztettük, mert csapatkapitányunkat úgy fejbe verték, hogy le kellett cserélni. Amennyivel jobbak voltak azonban a franciák, annyival gorombábbak is: a jelek szerint idegileg is megterhelte őket a nehéz meccs, mert Szalain kívül Botkát kétszer is fejbeverték, egyik legjobbunkat, Sallait pedig csúnyán faragták az egész meccsen. A magyar csapat azonban ismét megmutatta, hogy tartásban, akarásban bárkivel felveszi a versenyt, a félidő végén Fiola góljával vezetést szereztünk, és a franciákat később is csak döntetlenre engedtük felzárkózni.