A tisztánlátás érdekében...

Botos Katalin
Milyen az egészségügy helyzete?
A kiadási tételek mértéke szerint tehát az egészségügy 2010-ben a költségvetés hét százaléka volt, most azonban helyesen számolva 10,2 százalék! Azaz hamis az az érvelés, hogy az elmúlt ciklusok tették tönkre a magyar helyzetet. Sokszor halljuk, hogy hazánkban az elmúlt 16 év felelős a rossz egészségügyi helyzetért, mert a GDP-hez képest keveset költünk rá, s a költségvetésben az egészségügyi ágazat részesedése alacsony. Magam is úgy éreztem, hogy többet kellett volna tenni az ágazatért a közelmúlt kormányainak. De tegyük hozzá, tett olyat, amit az összes eddigi nem volt képes elérni: megszüntette a hálapénz gyakorlatát, ami a szocialista rendszer bevezetése óta felhőzte az egészségügy viszonyait. Mert volt, aki kapott, s volt, aki nem…
Miért is érezték úgy korábban az emberek, hogy helyes adni? Mert maguk is úgy gondolták, hogy méltatlanul alacsony az orvosok fizetése. Azonban, az orvos is csak ember, s van, akit jobban csábított az ilyen pénzszerzés, mint másokat. Amikor pedig elvárássá vált a hálapénz, az már bizony az indokolatlan különbségtételek melegágya lett… Az Orbán-kormány végül is megszüntette, jelentős orvosbéremeléssel párhuzamosan. Jó lenne ezt nem elfelejteni!
☝️ A volt egészségügyi államtitkár egy interjúban tájékoztatott az egészségügyi finanszírozás számairól.
Kétségtelen például, hogy jelentős szakdolgozóhiány van. Személyes, családi tapasztalatból tudom, mennyit dolgoznak, milyen nehéz körülmények között a – fiatal és idősebb – ápolónők. De 2010-hez képest húszezerrel többen vannak ma; és az orvosok száma is kilencezerrel több, mint 2016-ban volt… De itt meg kell jegyezni, hogy arról nem adnak tájékoztatást ezek a számok, átlagosan milyen mértékben öregedett el napjainkra az orvosi kar. Azért van tehát annyi orvos, amennyi, mert nem tudnak nyugdíjba menni az orvosok… Olyan nagy volt már régóta a hiány… És igazság szerint az orvosi nyugdíjak szintje is alacsony volt, a korábbi alacsony bérek miatt. Ez azonban nemcsak a múlt 16 év, hanem az elmúlt 36 év folyamatainak eredménye.
☝️A költségvetésből az egészségügyi ágazat részesedési arányai valóban kisebbek, mint Eurostatban. Ez azonban azért van, mert Eurostat máshogy veszi számba az egészségügyre fordított kiadásokat, mint a magyar gyakorlat. A közvetlen ágazatokra bontott GDP-ben az elmúlt években átlagosan stagnált az egészségügyi kiadás, holott átlagosan, valójában évente 420 milliárddal nőtt! Hogyan tűnik mégis úgy a kimutatott arányokban, hogy elmaradás van a nyugati mértékektől? Azért, mert nálunk kiszervezték a kórházak üzemeltetését. Az Eurostat ezt, 120 milliárd forintot, a közszolgáltatások fenntartása között számolja el. (Erre hazánkban majdnem kétszer annyit költöttünk, mint az EU-ban). A rezsitámogatás ugyancsak a kórházak működéséhez szükséges: százmilliárd forint évente, nyilván ez is az egészségügyre fordított költség. Máshol van ez is, az Eurostatban. Az állam gazdasági intervenciós során számolja el ezt az Eurostat! (Erre másfélszer annyit költünk, mint az EU…) Bizonyos egyetemeknek átadták a kórházak egy részének üzemeltetését. Például a Pécsi Egyetem keretében szerepel az, amely az egész Baranya vármegyét ellátja.A kiadási tételek mértéke szerint tehát az egészségügy 2010-ben a költségvetés hét százaléka volt, most azonban helyesen számolva 10,2 százalék! Azaz hamis az az érvelés, hogy az elmúlt ciklusok tették tönkre a magyar helyzetet. Egy dolog azonban tanulság, itt is: nem elég helyesnek lenni, helyesnek is kell látszani. Hiszen ezeket az adatokat kevéssé tudta a közvélemény.
☝️ Világos, hogy nem lehet közvetlenül összehasonlítani az egyes országok kiadásszerkezetét. Hiszen például az Egyesült Államokban azt, ami magánszolgáltató által végzett egészségügyi beavatkozás, többnyire gyakorlatilag a magánbiztosító fizeti.
Amerikában egy magánkórházi műtét költségét többféle szereplő fizetheti, attól függően, hogy a betegnek van-e biztosítása és az milyen típusú. A rendszer vegyes: a legtöbb esetben a magán-egészségbiztosító fizeti a számla nagy részét, a beteg pedig fizeti az önrészt, s csak bizonyos esetekben fizet az állam (például Medicare vagy Medicaid). Biztosítás nélkül pedig a beteg viseli szinte az egész költséget. Az EU nagy részében más a rendszer, mint az Amerikában. A legtöbb embernek kötelező egészségbiztosítása van, ezért egy szükséges műtét költségének döntő részét a biztosító vagy az állami rendszer fizeti. A kórház közvetlenül a biztosítóval számol el, a beteg általában csak kis önrészt fizet.
Amikor Magyarországon azt mondják, hogy egy kórház működtetését kiszervezik, az általában nem azt jelenti, hogy maga a kórház teljesen magánkézbe kerül, hanem hogy bizonyos feladatokat vagy akár az üzemeltetés egy részét külső cég végzi. Ez többféle dolgot jelenthet: takarítás, étkeztetés, labor, képalkotó diagnosztika (CT, MR), informatikai rendszer, műszaki üzemeltetés, egyes osztályok működtetése, s ritkábban teljes menedzsment vagy PPP-jellegű konstrukció.
👉 A magyar kiszervezési megoldásra úgy kezdtek áttérni, hogy például, a kormányzat meg akart szabadulni a beruházási költségek egy részétől. Mondjuk a CT-vizsgálatokat egy vállalkozó által beszerzett gépekkel végeztette el. Mivel a magyar egészségügyben a legtöbb kórház továbbra is állami fenntartású, és a finanszírozás döntően az állami egészségbiztosítóból történik (NEAK), a kiszervezés tehát azt jelenti, hogy az állam vagy a kórház szerződik egy magáncéggel, és az a cég nyereségért cserébe biztosít bizonyos szolgáltatásokat. Gyorsabb beszerzést és modernebb technológiát hozhat, de drágább lehet hosszú távon. Amíg a kórház által a kiszervezett vizsgálatokat éppúgy a tb-vel fizetteti meg a vállalkozó, mint hogyha maga csinálná, az a működtetésben állami finanszírozást jelent. A kiszervezés azt jelenti, hogy az állam nemcsak a működési költséget, de a vállalkozói profitot is finanszírozza, ilyen módon. Míg a beruházások egyszeri összegét esetleg megspórolja, a szerződésekbe beépített profit révén valójában sokszorosan kifizeti azt – hosszabb idő alatt… A kormányok hajlamosak csak ciklusokban gondolkodni, s nem képviselnek hosszú távú közérdeket. Tehát a kiszervezés nem automatikusan privatizáció, de egy lépés afelé, hogy a magánszektor nagyobb szerepet kapjon az állami egészségügy működésében. Ez eddig is érzékelhető volt az egészségügyben, most meg mintha még nagyobb hangsúlyt kapna az új kormányzat elképzeléseiben.
👉 Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az egészségügy idézett súlyos problémája nem sajátosan magyar jelenség. Az ápolószemélyzet szűkössége mindenütt gond, egész Európában. A modern technika következtében az egészségügy kiadásainak drágulása ugyancsak általánosnak tekinthető, s ez másutt is komoly nehézség. Az orvosképzés egyébként igen drága; erre a nyugati országokban is nehezen találhatók források. Az viszont valós gond, hogy a végzett magyar egészségügyi dolgozók is nagy számban mennek el külföldre, hiszen így más nemzetek helyett vállal a magyar kormányzat kiadásokat, a képzésükkel kapcsolatban. A jelen szabályozás szerint bizonyos itthoni munkavégzésre kötelezve vannak az államilag finanszírozott hallgatók: húsz éven belül az államilag támogatott képzési idő kétszeresét kell itthon ledolgozniuk, ami helyes elv. (Önköltséges képzésre ez nem vonatkozik.) Előfordulhat azonban, hogy a magasabb bérek, kedvezőbb munkafeltételek nyomban külföldre csábítják a fiatalokat, s így az elöregedő orvosi kar frissítése lassabban valósulhat meg.
👉 Nem vitatjuk tehát, hogy nagy kihívások előtt áll az egészségügy. Sok sikert kívánunk a vezetésnek ezeknek a bonyolult feladatoknak a megoldásához! De nem a visszamutogatás a helyes gyakorlat, hanem a komplex fejlesztés. Sajnos valóban halálos ítélet lehet, ha a jelenlegi roppant hosszú várakozási idők fennmaradnak; de ugyanakkor nem lenne szerencsés gyorsan elmozdulni a magánegészségügy felé. Széles társadalmi rétegek vannak ugyanis nagyon alacsony jövedelmi kategóriában. Ez is halálos ítélet lehet sokaknak.
Vajon a jelenlegi liberális szemléletű kormányzás mennyire lesz erre tekintettel?
A szerző közgazdász, professor emerita.