️VERSSEL BÚCSÚZTATTÁK A NYUGDÍJBA VONULÓ DEBRECENI ÉLETMENTŐT️️
Szilágyi József mentőgépkocsivezető bajtársunk 26 év hűséges szolgálat után vonult nyugdíjba. Az életmentőt a teljes bajtársi közösség búcsúztatta, ünnepi váltás keretei között. Szilágyi bajtárs könnyektől meghatódva vette át a már hagyományosnak mondható pecsétgyűrűt, oklevelet és a többi ajándékot, ám legjobban a róla írt versike hatotta meg. A mentőállomás kertjében, közös főzéssel és ebéddel búcsúztak Sziszi bácsitól a debreceni életmentők. Íme a vers:

“Van egy Bajtársunk
A Sziszi bácsi.
Eljött az idő,
Hogy elmondjam
Hallhassa bárki
Hogy ki Vele vonult
Az megtanult komédiázni.
Átvitt minket a napok romjain
Emberi lelkek roncsain
Helyet adott maga mellett
Olyan hegyek ormain
Ahol a jókedv zengett.
Mert Őt az Úr biztos, hogy jókedvében teremtette
Itt hagyta nekünk, vagy talán itt felejtette.
Adott rá szépen kopogó bőr félcipőt
Szavainak hangerőt
Adott neki fotelt ,az ajtóval szembe
Hogy illendően fogadja a hozzánk érkezőt!
Adott két huncutan rikító kék szemet
A mentőállomásra harmadik emeletet
Jó hétvégét hétfőre
És hátul liftet a tetőre.
Köszönésének ÉÉÉÖÖÖÖÖJJJJJ! Hangját
A régi Toyoták folytonos gyújtáshibáját
A váratlanul beragadó lakatok rángatók
Hangzatos imáját.
Oda adta Neki az örök-és zsebben termő szotyolát
Markának satuszerű paroláját.
Ujjainak tisztes körvonalát.
Mindez tovább kísér minket
Miután nyugdíjba vonulsz
-Ne izgulsz majd beletanulsz-
Itt leszel velünk mindig
Bármerre indulsz.
Örülünk, hogy veled lehettünk
Nélküled kevesebb lett volna az életünk!
Ez a pár sor ám nem búcsúztatott
Csak üdvözölt!
Elmondta, hogy Tőled a mentőállomás mit örökölt.
Így most már várjuk
Hogy milyen ízű lesz
A fogatlan nyúlból főtt pörkölt!
Reméljük, hogy nem kell Tőled örökre megválnunk!”
Írta: Tim Attila mentőápoló
#mentők #veddészreamentőt