Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa
szavai így hangzottak:

„Mily sok doktrína szelét, hány ideológiai áramlatot és divatos eszmét ismertünk már meg az utóbbi évtizedekben? Számos keresztény gondolatának kicsiny bárkáját gyakran táncoltatták ezek a hullámok, és vetettek egyik partról a másikra: a marxizmustól a radikális liberalizmusig, az ateizmustól a vallási miszticizmus áramlatáig, az agnoszticizmustol a szinkretizmusig és így tovább. Naponta születnek újabb és újabb szekták, és láthatjuk, amint Szent Pálnak az emberek megcsalattatásával és a tévelygésbe vezető ravaszsággal kapcsolatos szavai beteljesednek (Ef 4,14).

Az Egyház hitvallása szerinti tiszta hitet gyakran fundamentalizmusnak kiáltják ki, miközben a relativizmus, amelynek hatása alatt valaki megengedi, hogy a tanításnak akármi szele hajtsa, úgy tűnik, az egyetlen divatos eszme marad.

A relativizmus diktatúrája van kialakulóban, amely semmit nem fogad el abszolútumként, és csak az »én«-t, és annak szeszélyeit tekinti a legfőbb mércének. Nekünk viszont más mércénk van: Isten Fia, az igazi ember.”

Ma a relativizmus diktatúrája fenyeget. És ha elegünk is van a woke-őrület elleni polémiából, ami csakugyan kiábrándító, akkor sem szabad belefáradnunk abba a küzdelembe, ami ezen a téren zajlik.