A Parlament tegnapi Oktatási Bizottsági ülésén a világűrrel kapcsolatos kérdések is szóba kerültek. Itt sikerült több száz kutatót, szakembert, mérnököt és két űrhajóst is megbántania a Tudományos és Technológiai Minisztérium (TTM) államtitkárának.
Az egyébként űrkutatáshoz nem értő – ami persze nem baj – Horváth Péter TTM államtitkár összefoglalta az elmúlt évek történéseit a terület vonatkozásában. A sajtóbeszámolók alapján sajnos kimaradt pár részlet, és becsúszott számos – legyünk jóhiszeműek – hiba is, így igyekszem kicsit kiegészíteni az elmondottakat.
Arról az időszakról, amikor 2024-től a űrkutatás és űrtevékenység szakpolitikai irányításának java része a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól a Nagy Márton vezette NGM-hez került, jómagam sem tudok semmi jót mondani. Abban a minisztériumban úgy döntöttek a világűrrel kapcsolatos kérdésekről, hogy semmilyen szakértelemmel nem rendelkeztek a területet illetően. Mintha könyvelőket küldenénk be agyműtét elvégzésére. Ilyet egy konzervatív kormány nem engedhetett volna meg magának. Súlyos hiba volt. Szakmai, politikai és szervezeti hiba.
30 éve tudományos pályán lévő űrkutatóként én sem nézhettem tétlenül az NGM eszetlen rombolását. Ezekben az években rengeteg konfliktust vállaltam a szakmaiság nevében, nem volt könnyű időszak.
Értem, hogy az államtitkár úr alapvetően erre az időszakra célzott, amikor kritizálta az elmúlt két évet az űrpolitika területén. Ezzel az időszakkal kapcsolatban azt hiszem sok mindenben egyet is tudunk érteni.
Azonban azt éreztem volna fairnek, ha arról az időszakról is beszélt volna, ami 2024 előtt volt. Ez a szakterület érdemben nem létezett 2018 előtt. Voltak kiváló szakemberek, mint Both Előd vagy Kovács Kálmán, akik minden viszontagság mellett életben tartották a hazai űrszektort, de minden erőfeszítés mellett is komoly lemaradásban voltunk a területen. Lelkes kollégáimmal együtt építettük újra a romjaiból a magyar űrszektort.
Magyarország Európai Űrügynökségben (ESA) való részvétele 2018-ban még a minimális szinten volt, ezt sikerült a régiós átlag szintjére növelni 2024-re. Ez a források megötszörözését jelentette. Ha valaki kormányban dolgozik tudja, mit jelent ennek a költségvetési lábát évről évre előteremteni. Ebből a pénzből magyar kkv-k és egyetemi kutatócsoportok, MTA (később ELKH, később HUN-REN) kutatóintézetek – államtitkár úr korábbi munkahelye – jutottak kutatási és részvételi lehetőséghez az európai űrprogramokban. A sikeres pályázási ráta 0.8 fölé nőtt 2024-re, úgy is, hogy a befizetett összeg az ötszörösére emelkedett, azaz, a pályázatoknak ezt kellett lekövetnie. 50-ről 250 fölé nőtt az ESA által regisztrált magyar partnerek száma.
Felállítottuk az ESA magyar delegációját, amely szakemberek delegálását jelenti, hogy Magyarországot a tudományos, technológiai kérdésekben hozzáértő emberek képviseljék. Ez nem hóbort, minden tagállamnak van ilyen delegációja, ez biztosítja a szakmai döntéshozatalt.
Megalkottuk Magyarország Űrstratégiáját. Erről egyébként államtitkár úr főnöke, Tanács Zoltán miniszter úr elismerően nyilatkozott a közelmúltban. Valóban jó anyag lett, anno a dokumentum megalkotásában a teljes szakma, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül részt vett.
Ha már Oktatási Bizottság, talán illett volna megemlíteni, hogy létrehoztuk 21 egyetem részvételével a UniSpace programot, ahol négy tudományterületen vehetnek részt szakirányú továbbképzésben a diplomások.
Elindult a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemen az űrmérnök képzés. Ez se volt előtte.
Minden évben támogattuk a Magyar Asztronautikai Társaság munkáját, akikkel együtt évről évre Kárpát-medencei diákversenyeket rendeztünk (Irány az űr! verseny, többszáz diák és tanáraik részvételével), középiskolás és egyetemista csapatok rakétaépítő versenyeit támogattuk (CANSAT verseny, a legutóbbi fordulót érdeklődve tekintette meg Tanács Zoltán is).
A nagyközönség számára kiadtuk a Magyarország és a Világűr c. könyvet, a szakmai szereplők számára angolul és magyarul minden évben megjelentettük az Űrkörkép kiadványt, amely bemutatta a hazai űrképességeket. Ott van még ma is minden nagykövetségünkön.
Több tucat országgal, szervezettel és űripari vállalattal írtunk alá együttműködési szándéknyilatkozatot.
Azt hiszem talán erről a munkáról el lehet mondani: mi magas hozzáadott értékű szektort építettünk.
Tény, ezek az értékek, a magyar űrszektor feltámasztása az Orbán-kormány alatt vált lehetségessé. Nem volt könnyű, nem volt vitáktól és erőfeszítésektől mentes, de sikerült. Egy szelete az elmúlt 16 év sikereinek. Kérdezzenek meg bárkit a hazai űrszektor szereplői közül, 2018-tól kezdve milyen fejlődésen ment keresztül a terület akár az elérhető források bővülésére, akár a megnyitott nemzetközi lehetőségekre vonatkoztatva.
És persze 2021-től elindult a HUNOR Program. Történelmi küldetés, elképesztő siker. 25 színmagyar kísérletet valósított meg, magyar fejlesztésű űreszközt tesztelt Kapu Tibor. A teljes Axiom-4 misszió kísérleteinek majd’ fele magyar volt. A kísérletek kifejlesztésében részt vettek hazai egyetemek, cégek, kutatóintézetek. Ezek elsősorban alapkutatások és egyedei eszközfejlesztések, de így is sikerült betörni a nemzetközi piacra egyes fejlesztésekkel, illetve komoly tudományos folyóiratokban publikálni számos eredményt.
A mai napig a küldetéshez kapcsolódóan több tízezer gyerek, felnőtt és idős jutott el a Millenárison létrehozott tudományos kiállításra.
Kapu Tibor fizikaórát tartott a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről iskolások számára, ez az anyag ma már beépült a természettudományos oktatásba, ennek keretében többszáz iskolának juttatunk el kísérleti eszközkészletet is. A fiatalok körében óriási volt a népszerűsége a programnak. Kevés projekt tett annyit a hazai természettudományos képzés népszerűsítéséért, mint a HUNOR Magyar Űrhajós Program. Magyarország felkerült újra a nemzetközi emberes űrrepülést végrehajtó országok térképére, Farkas Bertalan repülése után 45 évvel.
Na erről a programról annyi volt a véleménye – hangsúlyozom, hogy a sajtóbeszámoló alapján – államtitkár úrnak, hogy kirakatprogram. Ennyi. Kissé érthetetlen módon azt is megkérdezte, hogy miért nincs folytatása, utánkövetése a folyamatoknak? Bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy ennek megszervezése és a források biztosítása már az ő feladata lenne. A program ugyanis 2026-al véget ér. Most az lenne a magyar kormány felelőssége, hogy az eredményeket, a létrejött sikeres eszközök piacra lépése érdekben segíti, támogatja. Mi még előkészítettük a folytatás lehetséges programját, de a döntést már nekik kell(ett volna) meghozni.
Kérdezze meg Horváth államtitkár úr az amerikai, a lengyel vagy az indiai űrhajósokat, esetleg magát Kapu Tibort, hogy alibizett-e fent, értéktelen játszadozás volt-e az, amit véghez vitt? Ha az volt, Tanács Zoltán miniszter úr mit ünnepelt a küldetés egy éves évfordulóján, mit keresett az általunk létrehozott világszínvonalú kiállításon? Most értéktelen volt vagy nem? Magyar Péter miért méltatta Kapu Tibort? Mert kirakatprogram kirakatűrhajósa lett volna?
45 év után magyar nemzeti kutatóűrhajóst juttatunk a világűrbe. Elvárom a tiszteletet mindenki részéről, különösen azok iránt az emberek iránt akik egy ilyen küldetésen elképesztő magas szakmai színvonalon dolgoztak! Különösen elvárom ezt tudóstársamtól, hiszen a tudományos igényű értékelésekhez ezek a politikai ízű, légből kapott kritikák nem méltók. Megsértette kutatótársait, akik közül sokan szorosan vett kollégái. Beszélje meg szegedi kollégáival, hogy Ön szerint miért voltak „kirakatkísérletek” és értéktelenek a muslicák genetikai vizsgálatai? Nem engem bántott meg, hanem azt a több száz magyar tudóst, kutatót, szakembert, aki ebben a programban dolgozott és dolgozik ma is. Köztük Kapu Tibort és Cserényi Gyulát. Nem ezt érdemelték volna Horváth államtitkár úrtól, aki meggondolatlan és olcsó kijelentéseivel sok kárt okozott ma Magyarországnak.
Ugyanis az ilyen hozzáállás rombolja a legjobban a magyar társadalmat. Elvesszük a hitét a szakembereknek, de a szélesebb társadalomnak is, hogy érdemes dolgozni és alkotni Magyarországon. Mert jön egy államtitkár és sommás, megalapozatlan véleményével belerúg az elért eredményekbe.
A kollégáim nevében engedtessék meg annyi, hogy azt kívánom államtitkár úrnak, hogy tudományos és politikai pályafutása során akkora eredményeket érjen el, amilyet mi elértük a HUNOR Magyar Űrhajós Programmal. Akkor igazán büszke lehet magára.