Kedves Orbán Balázs!

Olvasom a posztodat az MCC évzárója kapcsán, meg hogy magánalapítványként folyna tovább a munka.
Hihetetlen, Balázs, hogy továbbra is úgy kommunikálsz, mintha lenne a szavaid mögött bármilyen fundamentum! Magyar Péter kegyétől függ az MCC jövője, ezt mindannyian tudjuk, és te nem tettél az elmúlt két hónapban semmit azért, hogy a több ezer diák és a több száz kollégád biztonságérzetén bármit is javíts. Hol a szuverenitásról bullshittelsz, hol fürdesz a diákok sikerében, akiknek szívből gratulálok, de tegyük hozzá, hogy ők nem azért sikeres MCC-sek, mert te a rendszer része voltál, hanem annak ellenére.

Azt korábban is leírtam, hogy a Fidesz megérdemelt bukása szerintem nem a te felelősséged, viszont az MCC bukása egyértelműen igen! Te voltál a legfelsőbb akaratképző, úgyhogy válaszokkal tartozol a kollégáidnak, a diákoknak, és köznek is!

Már amikor olvastam a közös kiállást az MCC mellett, akkor se tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Április 13. óta tudnia kellett minden realista lényeglátó embernek, hogy nincs olyan, hogy valaki hozzád is lojális és az MCC-hez is. Attól a pillanattól te nem a motor, hanem a lék voltál azon a hajón, ami átvihette volna az MCC-t egy értelmezhető jövőbe. Azt hitted, ha tolod magad előtt a diákokat és a tanárokat, akkor nem kell semmit mondanod a saját felelősségedről?
Ha lett volna vezetői kvalításod és felelősségérzeted, már a választasok éjszakáján végigfuttattad volna az egész kérdést egy háromlépcsős logikai láncon:
- Van olyan erős az MCC jogi talapzata, hogy harcba lehet indulni érte?
- Ha nincs olyan erős, tudok/akarok tárgyalni a kormánnyal, hogy kihozzam a helyzetből a diákok és munkavállalók számára a maximumot?
- Ha nem tudok/akarok tárgyalni, akkor lemondok.
Böszörményi-Nagy Gergely, a MOME kuratóriumának volt elnöke megértette az idők szavát: a kuratórium visszaadta az alapítói jogokat az államnak, majd feloszlatta magát, megadva a lehetőséget arra, hogy az egyetem közege puhára érkezzen. Te nem így tettél, hanem inkább magadat őrizted meg.
Négyszemközti beszélgetésekben mindenki felelősségedről beszél, de sajnos senki se érzi magában a kraftot, hogy a maga területén szembesítsen vele. Hadd legyek az első fecske!

Pénteken kimentem a Könyvhétre. Hazajöttem hamar, mert úgy jöttek hozzám a konkurens könyvkiadókból, mintha nálam lenne a könyvpiac varázsgömbje, amelyben ott vannak a jövő titkai. A jövőt nem látom, de tudom értelmezni a jelent. A Libri legnagyobb konkurense a Líra Könyv Zrt. boldog, mert úgy tudta növelni a piaci részesedését, hogy egy vasat se invesztált, elég volt annyi, hogy az MCC lett a Libri tulajdonosa - na meg a könyvek árszabályozásáról szóló törvény, amivel meg akartad állítani a Libri zsugorodását. A Libri Kiadó kiszállt alapítói boldogok, mert ha csak a hozzájuk tartozó kiadók szerzői és kollegiális gárdáját nézed, azt mondhatod, hogy vettél tőlük öt éve állami forrásból jó drágán egy postagalambot, ami időközben hazarepült az eladókhoz (lásd még: kapcsolati biznisz). A Librisek vakon vergődnek, a többiek mérsékelten optimisták, kiváltképpen, hogy Tarr Zoltán dobta a könyvtörvényedet.

Romokat hagysz magad után, Balázs! Nagy volt rád a kabát, ezért arroganciával tömted ki, mert szerinted minden csak pénz- és akaratkérdés. Azt hitted, hogy tulajdonolhatod az ország legnagyobb kulturális vállalkozását egy olyan kormány embereként, ami harcban áll az értelmiséggel. Mintha a Mi Hazánk pártalapítványa döntött volna úgy, hogy megveszi a Macesz Bisztrót és az Alterego melegbárt. Hihetetlen, hogy Orbán Viktor nem kérdezte meg tőled mielőtt rád bízta ezt vagyont, hogy építettél-e már valaha valamit – ha céget nem is, de legalább egy Lego dömpert? Tényleg gurult?
A régi MCC-seknek meglehet az az élménye, ami a vállalkozóknál általános, a pillanat, amikor a cég éppen a halál völgyén megy keresztül, mert pénz nincs, csak a küldetésbe vetett hit van.
Te nem ismerted ezt, a világ pénze a tiéd volt.

De vissza a sorsrontó tényekhez: te hoztad be a Mandinert az MCC alá, felfestve ezzel a politikai célkeresztet az intézmény fejére. Te adtad ki nekik, hogy ütni kell a Tiszát övön alul is. A Mandiner üti továbbra is, ütöd te is, le nem mondtál, de mégis elvárod, hogy a Tisza legyen nagyvonalú az MCC-vel? Van olyan MCC-s diák vagy annak szülei, akik nem láttak ebben ordító ellentmondást?
Ez a te örökséged, Balázs: az egy mozdulattal megszüntetett könyvtörvény, az üzletileg értéket vesztett Libri, a haldokló Scruton és Mandiner, a megtépázott MCC-presztízs, a sok-sok cserben hagyott ember. Neked csak ötleteid voltak, terveid és moralításod nem, ezért nem alkottál semmi maradandót.
Nyugodt vagy, mert ahogy a politikában, az MCC-ben sincs formális személyes felelősséged, se perelhető aláírásod, hiszen minden el van dugva a kuratórium testületi döntései mögé. Egy lazulós nyár után irány Brüsszel, de legalább ezt a pár méltató sort tegyük a hátizsákodba!

Orbán Viktor veled szeretné megerősíteni a Fidesz EP-frakcióját, de ha jobban ránézne az MCC-s tevékenységedre, vagy csak az elmúlt két hónapban általad bemutatott céltalan és felelőtlen dead man walkingra, egyértelmű lenne számára, hogy veled az ebolát küldi el nekik, de ahogy az öreg székely juhász mondja abban a bizonyos viccben: "ez tragédia, de nem baj".

T.