Lezajlott a Fidesz 32. kongresszusa. Rövid értékelésem:

Nem erre vártunk.

A választások óta számos alkalommal hangsúlyoztam az őszinte szembenézés fontosságát és a választási vereségért felelős politikai vezetők és holdudvar háttérbe vonulásának szükségességét. A véleményem ismert volt már a szélesebb közvélemény, így a kongresszus résztvevői előtt is.
A kongresszus előtt néhány órával kaptuk meg a lényegesen újraírt, szavazásra bocsátani kívánt alapszabály tervezetét. Ezt érdemben így megvitatni nem lehet. Maga a kongresszus sem nyújtott érdemi vitára módot, az elhangzott hozzászólások is jórészt válaszok nélkül maradtak. Ilyen volt Stumpf István rendkívül fontos megszólalása is.
A kongresszus reggelén a párt elnöke által kiadott „Küldetés – röpirat” érdemi megvitatására sem nyílt lehetőség. Mind ez a dokumentum, mind a korábban megküldött értékelések véleményem szerint messze nem azokat a gondolatokat tartalmazzák, amelyek közelebb vihetnének minket a jobboldal számára rendkívül fájdalmas vereség megértéséhez, ezáltal valódi esélyt kínálva a politikai közösségünk hatékony, erős képviseletére a jövőben.
Meggyőződésem, hogy a választási vereségért elsősorban nem az egyébként rossz kampány és nem is a külső tényezők okolhatók. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, sokan dolgoztak azon, hogy Magyarország jobboldali kormánya megbukjon. Ám ez így volt a korábbi évtizedekben is, ez a pálya része volt.
A választók többségének kizárólag egy cél lebegett a szeme előtt: a Fidesz 16 évének legyen vége.
Mindegy volt, hogy kivel, mindegy volt, hogy milyen áron. Nem a Tisza zsenialitása volt a vereségünk oka. A magyar emberek azon jelenségek és személyek ellen szavaztak, amiket és akiket nem akartak tovább a hatalomban látni.
Sok nagy eredmény mellett sok olyan jelenség is van a 16 évnyi kormányzásunkból, az utolsó ciklusra kiemelten gondolva, ami irritáló és elfogadhatatlan volt a társadalom számára. Az erényeink tartópillérei összeroskadtak a hibáink és bűneink súlya alatt.
Bántanunk nem szabad közösségünk tagjait, ha jószándékkal tették a dolgukat. Azonban azok, akik akár a kormányzás során, akár a kampányban hozzájárultak ehhez a hatalmas vereséghez, nem tudják hitelesen és érdemben vezetni a megújulás folyamatát.
„Ez a vereség azoknak szól, akik úgy gondolták, hogy a kereszténységet, az erkölcsöt, a tehetséget és a hazaszeretetet helyettesíteni lehet pénzzel és képmutatással. Ez a vereség azoknak szól, akik a szakmaiságot kidobták és helyette választották az erőszakoskodást és az üres szólamokat…
… Amire nincs igény, az a megmagyarázhatatlan mesés gazdagodás, a nepotizmus, a kontraszelektált megélhetési karrierjobboldaliak tucatjai, falkái. Tőlük igenis el kell végre búcsúznunk.”
Ezt mondtam április 12-én éjszaka és ezt gondolom ma is.
A közvélemény-kutatások szerint a választók úgy látják, a Fidesz nem értette meg, mi is történt április 12-én. Pedig sokan vannak a közösségünkben, így a Kongresszusi központban is sokan voltak olyanok, akiknek a véleménye közelebb vinne az óriási választási blamázs okainak megértéséhez.
Rengeteg tehetséges ember van köztünk, az önkormányzatokban, a civil szférában. Tetterősek és hitelesek. Ők igazán tudják, hogy a politikai mandátum sötét és hideg lépcsőházakban, havas utcákat járva, esővel, kánikulával dacolva és érdemi politikai viták árán születik meg. Nem hangoskodásra van szükség, hanem érvekre. Azonban nincsenek hiteles érvek valódi szakmaiság nélkül.
Ideje végre megszabadulnunk az árnyékoktól, kinyitnunk az ablakot és beengedni a friss levegőt, visszatérve azokhoz az örök morális alapokhoz, amiket egy pillanatra sem lett volna szabad elhagynunk.
Mi egy boldog, sikeres, modern és erős Magyarországért dolgozunk. Az értékeink örök értékek, a mondanivalónk kortalan. Már csak az a kérdés, milyen módon és kik tudják a polgári értékeket hitelesen képviselni?