Tiszta szívvel ajánlom Önöknek a pénteken elmondott gondolataimat:

"Kedves Barátaim!
Köszönöm, hogy most szólhatok hozzátok.
Vendég vagyok itt, nem fővédnök, és nem szervező. A saját nevemben beszélek.
Azért jöttem, hogy megbeszéljük, mi is történt velünk az elmúlt vasárnap. Kritikus pillanatban vagyunk, ha rosszul értékeljük a helyzetet, akkor tévedni fogunk, és belehal a közösségünk.
Vasárnap a nemzet döntött, és történelmi legitimációval a politikai ellenfelünk győzött, mi pedig súlyos vereséget szenvedtünk. Ez tény. Ne tagadjuk a valóságot!
Mi méltósággal viseljük a vereség keserű terhét, és bízunk benne, hogy ellenfeleink méltósággal viselik nagyarányú győzelmük súlyát.
Én egyéni képviselőjelölt voltam, végigharcoltam veletek, értetek ezt a választási küzdelmet is, mint megannyi csatát korábban. Tettem ezt úgy, hogy mindvégig tudtam, hogy a politikai realitás alapján nem én voltam a választás esélyese, és az országos listáról sem számíthattam mandátumra.
Éppen ezek alapján úgy vélem, minden erkölcsi alapom megvan arra, hogy most, a választások után elmondjam nektek, miként látom a helyzetet.
A kampány véget ért. Eljött a számvetés ideje. Bizalmat kell adnunk a nemzet többsége által megválasztott, új kormánynak közös hazánk, Magyarország érdekében. Sok harcot hagyunk magunk mögött, sok csodálatos nemzeti vívmányt értünk el. Ezeket minden körülmények között meg kell védenünk. Ilyen például a családok támogatása, a határaink védelme az ellenőrizetlen migrációtól, és ilyen a kettős állampolgársággal elindított nemzet újraegyesítő folyamat is.
De beszélnünk kell a vereség okairól. Mikor, ha nem most? Mi vezetett idáig? Ha ezt a lépést kihagyjuk, ha nem tudunk szembenézni önmagunkkal, akkor a vesztes oldalon ragadunk, talán örökre. Lapogathatjuk egymás vállát, csak idővel egyre kevesebb vállat fogunk lapogatni, míg a végén csak a sajátunkat.
Van valaki, aki a felelősséget már nyilvánosan, egy személyben a vállára vette: Orbán Viktor. De ő az a személy is, akinek elvitathatatlan, történelmi eredményei vannak az elmúlt 36 évben a magyar nemzet sorsának felemelésében is.
A felelősség azonban sohasem egy emberé.
A lelkiismeretvizsgálat a keresztény-konzervatív gondolkodás alapvetése. Ha ez eddig nem volt meg, vagy nem volt elég, most van itt a pillanat, hogy elindítsuk.
A választási vereségnek jól meghatározható, konkrét okai vannak. Ez nem ködbe vesző, meghatározhatatlan titkoknak az erdeje.
Vegyük tehát sorba ezeket!
Súlyos vád volt ellenünk az állami-politikai döntéshozatal és a magánvállalati világ egészségtelen összefonódása, és ezek feltárásának elmaradása. Most a nemzet minden jogi eszközt az új országgyűlés kezébe adott. Éljenek vele, de ne éljenek vele vissza. Ha valaki, bárki vétett a törvények ellen, arra a jog teljes szigora sújtson le. De vigyázzanak, ártatlanokat meghurcolni senkinek nem áll jogában! A nemzet nem erre adott felhatalmazást, hanem az igazság feltárására. Nekünk ebben, az igazság feltárására irányuló folyamatban minden támogatást meg kell adnunk az eljáró hatóságok részére akkor is, ha az eredmények fájdalmasak lehetnek.
A másik kritika, amelyet személyesen is alá tudok támasztani, az sok esetben a szakmaiság elnyomása volt partikuláris érdekek, kisszerű karrierjobboldaliak törtetése által.
Vegyünk egy példát! Hiába növeltük meg a forrásokat bizonyos szektorokban és alrendszerekben, ha sok szakmai kérdésre nem, vagy nem elégséges választ adtunk. Nem csak felülről lefelé, de alulról felfelé is transzparensen kell áramlania az információnak. Ez volt az egyik oka annak, hogy most sok százezer jobboldali gondolkodású honfitársunk az ellenfeleinknek adta a bizalmát és a szavazatát.
Ezeknek a magukat jobboldalinak mondó karrieristáknak, akik a kormányzás hosszú évei alatt érdekből ránk telepedtek, azt üzenem: azonnal és haladéktalanul távozzanak a közösségünkből! Bár gyanítom, hogy a legtöbben már múlt vasárnap, este 9 óra tájékán megtették.
Végül nem lehet megkerülni a keresztény-konzervatív oldalon a cselekedet megítélésének kérdését. «Gyümölcseiről ismeritek meg a fát.» Azok, akik szavakban, érdekből, divatból keresztény elveket hirdettek, de tetteik leküzdhetetlen teherként húzták le közösségünket, távozzanak!
Méltányosságból nem sorolunk még neveket, de kérjük, távozzanak önként a közösségünkből.
Mi pedig, akik maradunk, legyünk akárhányan, emeljük fel a szívünket! Sursum Corda! Nézzünk bátran a történelem új fejezete elé, és ígérjük meg magunknak, egymásnak és a hazánknak, hogy ezután jobban fogjuk csinálni.
Emlékezzünk Szent István királyunk intelmeiből, Szent Pál szavaira: «Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd».
Ne felejtsétek el: a győzelem soha nem végleges, a vereség soha nem végzetes. Nekünk a hitünk és az emberi szív az erőnk.
Egy új jobboldalt kell építenünk, az ellenfeleinkkel közös hazánk és közös nemzetünk érdekében.
Induljunk hát!"