Egy fantasztikus küzdés van mögöttünk, de nem néhány hét, vagy néhány hónap: minket évek, évtizedek kötnek össze. Sikerek és kudarcok, vereségek és győzelmek.

Ez a mai egy állomás.

De ez a vereség nem nekünk szól. Ez a vereség nem is a nemzeti oldalnak szól. Látjátok a számokból, azt hiszem, hogy ez nem nekünk szólt, és nem is az itt jelenlévőknek, és nem nektek, barátaim, nem nektek szólt ez a vereség.

Nem is a választókerületnek, és nem is nekünk, akik itt, a helyi erőként nemzeti, keresztény-konzervatív közösségként dolgozunk azon, hogy Magyarország magyar ország maradjon.

Ez a vereség azoknak szól, akik úgy gondolták, hogy a kereszténységet, az erkölcsöt, a tehetséget és a hazaszeretetet helyettesíteni lehet pénzzel és képmutatással. Ez a vereség azoknak szól, akik a szakmaiságot kidobták és helyette választották az erőszakoskodást és az üres szólamokat.

Erkölcs és kereszténység, a polgári eszme - ezek nem üres szavak, nem politikai szlogenek és nem marketingtermékek, mert nekünk ez a hazánk és ez a hitvallásunk, nekünk ez az életünk.

Ez a vereség azoknak szól, akik a mi hazaszeretetünket, a mi hitünket kihasználták, akik számára ez semmit nem jelent, és ebben a percben őszintén nem tudom, hogy valaha jelentett-e.

A vereség persze fáj és fájhat. És pont azért fáj, mert nekünk van hitünk és van küldetésünk. De pont ebből a fájdalomból fakad, hogy mi tudjuk, hogy élünk és soha nem fogjuk feladni. Mi tényleg nem.

Először is most meg kell tisztulnunk. Világosan kell beszélnünk! Mikor nem, hogyha ma este nem? A vereség okait mindannyian tudjuk, sejtjük. Az ezért felelősöket pedig ki kell vágnunk végre a nemzeti oldal testéből. Ez máshogy egész egyszerűen nem fog menni. Máshogy akkor sem ment volna, azt hiszem, hogyha nyertünk volna - legalábbis nekem biztosan nem.

Én ugyanis optimista vagyok. Ugyanis mi nem a baloldal vagyunk. Soha nem voltunk a baloldal, ma sem vagyunk azok, és soha nem is leszünk.

És nem vagyunk egy zavaros, önmagát meghatározni sem tudó közösség.

Mi nem hagymázas ideológiákra alapozzuk a hitünket. Mi a nemzeti oldal örök értékeire támaszkodunk; valóban, az Isten, a haza és a család nekünk nem szólamok, nekünk az életünk. Mi ennek az oldalnak az ügyébe a szívizmunkat tettük bele. Az életünket, évtizedeinket, és ennek van értelme, mert ez nem egy divat kérdése, mert erre van igény a magyar társadalomban.

A magyar társadalom ugyanis alapvetően családcentrikus, keresztény és konzervatív. És ezek sziklaszilárd alapok.

Amire nincs igény, az a megmagyarázhatatlan mesés gazdagodás, a nepotizmus, a kontraszelektált megélhetési karrierjobboldaliak tucatjai, falkái. Tőlük igenis el kell végre búcsúznunk. Egyeseknek a bűnei és a hibái nem fedhetik el azt, hogy nagyszerű dolgokat hajtottunk végre az elmúlt harmichat évben, de különösen az elmúlt tizenhat évben is.

A határon túli testvéreink már nem szakíthatóak ki többé a nemzet testéből. Senki nem veheti el őket többé a magyar nemzettől. Ezt már nem tehetik meg velünk többé. A család védve van, a család védelme nem kérdés ebben az országban, a woke már a világon is elkezdett kimúlni, és mi túléltük, átvittük a szakadékon a fogaink között ezt az értéket. Magyarországon a woke már soha nem fog tudni teret nyerni. És megvédtük a migrációtól Magyarországot, és ez már egy vitathatatlan eredmény, és legyünk rá büszkék!

És a történelemnek pedig soha nincsen vége, és hogyha mi összetartunk és összefogunk, mi, akik többek vagyunk egy egyszerű politikai pártnál, egy elválaszthatatlan szövetségbe tömörült baráti, családi kötelék vagyunk, akkor hamarosan újra ünnepelünk.

Mert minket, magyarokat a nemzeti oldalon olyan értékek tartanak össze, amelyek mellett kitartva fel fogjuk újra emelni Magyarországot.

Arra kérlek benneteket, hogy erősítsétek meg magatokban mindazt, amiben hisztek.

Én itt vagyok sziklaszilárdan, nyugodtan, bátran. Eddig sem féltem, nekem az nem szokásom. Ha kell ezután még keményebben küzdök. Soha nem féltem, és nem fogok ezután sem.

Igaz lélekkel, egyenes gerinccel és tudva azt, hogy igazunk van, arra kérlek benneteket, hogy gyertek velem, és építsük újra azt, ami egy nemzeti, keresztény jobboldal, és amire ennek az országnak valóban szüksége van.

Köszönöm nektek.