2026. február 6-án volt 80 éve, amikor a romos Budapestről elértük a Holdat – Tisztelgés a magyar tudomány diadala előtt

Ön tudta, hogy 23 évvel az első holdra szállás előtt egy magyar kutatócsoport már „megérintette” az égitestet?

1946 februárjában, a háború utáni Budapesten még alig volt áram, és az újpesti Tungsram gyár épületei is romokban álltak. Ilyen embert próbáló körülmények között vágott bele Bay Zoltán és csapata a lehetetlennek tűnő küldetésbe: radarhullámokat irányítottak a Holdra, hogy felfogják az onnan visszaverődő jeleket.

A zsenialitás diadala a technikai hiány felett Bár az amerikai kutatók néhány héttel korábban szintén sikerrel jártak, a magyar kísérlet módszertani szempontból bravúrosabbnak bizonyult. Míg az amerikai hadsereg hatalmas teljesítményű adókkal dolgozott, Bayéknak csak korlátozott eszközök álltak rendelkezésükre – felszerelésük jelentős részét ugyanis korábban hadizsákmányként elszállították a szovjetek.

A megoldást a világhírű jelösszegzés elve jelentette. Bay Zoltán nem a jelek nyers erejében, hanem a matematikában és a kitartásban bízott. Egy speciális készüléket, úgynevezett hidrogén-coulombmétert használtak: a visszaérkező, apró impulzusok vizet bontottak, a fejlődő gáz pedig órák alatt mérhető mennyiséggé gyűlt össze az üvegcsövekben. Ez a „buborékos” módszer tette láthatóvá a láthatatlant.

Miért bír ez a tett ma is rendkívüli jelentőséggel? Bay Zoltán és kollégái (köztük a kiváló Simonyi Károly) ezzel a kísérlettel nem csupán a radarcsillagászat alapjait fektették le. Olyan eljárást fejlesztettek ki, amely nélkül ma elképzelhetetlen lenne: a GPS-navigáció, a modern digitális távközlés, és a mélyűri kutatások adatátvitele.

Ezzel a bejegyzéssel emlékezünk a magyar kutatókra, akik bebizonyították: nincs olyan távolság, amelyet az emberi elme és a tenni akarás ne tudna áthidalni.

#MagyarTudomány #BayZoltán #Holdradar #Tungsram #Űrkutatás #Inspiráció #Tudománytörténet #Büszkeségünk