„Én úgy tudom, hogy Petőfi győzött Segesváron,
Nem zúgtak el holtteste fölött kozáklovak,
Én úgy tudom, Puskin lelőtte ellenfelét,
Hazatért aztán, szerényen mosolyogva,
Én úgy tudom, hogy megállt a tehervonat,
Attila felkelt, leporolta a ruháját,
S csendesen hazament.

Én úgy tudom, a költők sokáig élnek, Bár nem lesznek elnökök s hercegi miniszterek,
Én úgy tudom, a költők erősek, és nincsen hatalom
Szemük, szavuk, szerelmük ellen.

Én úgy tudom, a mesék valóra válnak,
Én úgy tudom a költők sokáig élnek.
És hogyha mégis tavasz ellen
Csalni, tiporni harcra indul szajha-indulat,
A szobrok sorra útra kelnek,
És áll a fal, és itt is, ott is felzeng az ének,
S talán költővé válik minden ember,
S a szobrok sorra útra kelnek.

Bronzból, tömegsírból kikelnek sorra mind,
Szurony törik, pisztoly a földre hull,
Őrület kövét nem görgetik okos fejek felé
Csinált-véletlenek,
Félre-szóból, hallgatásból kelnek sorra mind,
S a világ eltelik verssel, borral, szerelemmel,
Talán a költők mégis győznek egyszer.”
(Szőcs Kálmán)

A költészet világnapja van - a fenti vers pedig a kedvenc versem egy marosvásárhelyi költő tollából, aki nagyapám jó barátja volt. 🤝

Ezzel kívánok szép napot mindenkinek!