Most először fordult elő az Európai Unió történetében, hogy 24 tagállam közösen háborús kölcsönt nyújtott egy unión kívüli országnak. Ez nem technikai részlet, hanem minőségi fordulat. A kölcsön logikája világos: aki hitelt ad, vissza akarja kapni a pénzét. És ebben az esetben a visszafizetés feltétele nem gazdasági növekedés, nem stabilizáció, hanem katonai győzelem.

Ahhoz, hogy ez a pénz valaha megtérüljön, Oroszországot le kell győzni. Ez pedig nem a béke logikája, hanem a háborúé. A háborús kölcsön szükségszerűen érdekeltté teszi a finanszírozókat a konfliktus folytatásában és eszkalációjában, hiszen a vereség egyben pénzügyi veszteséget is jelentene. Ettől a pillanattól kezdve nem pusztán politikai vagy erkölcsi döntésekről beszélünk, hanem kemény pénzügyi kényszerekről, amelyek egy irányba tolják Európát: bele a háborúba.

A brüsszeli háborús logika tehát fokozódik. Nem lassul, nem mérséklődik, hanem intézményesül. A kockázat ma nagyobb, mint korábban bármikor, mert a háború folytatásához immár pénzügyi érdek is társul.

Magyarország tudatosan nem lép rá erre a veszélyekkel teli útra. Nem veszünk részt olyan kezdeményezésekben, amelyek a háború elnyújtásában teszik érdekeltté a résztvevőket. Mi nem gyorsítópályát keresünk a háborúba, hanem kijáratot a békéhez. Ez nem elszigetelődés, hanem stratégiai józanság. Ez Magyarország és hosszú távon Európa érdeke is.