Sűrű nap. Parlamenti szavazások délelőtt, magyar-georgiai kormányzati csúcs délutántól egész csütörtökig. Idén ez lesz a negyedik találkozónk Irakli Kobakhidze miniszterelnökkel.

Arról van szó, hogy van két ország – az egyik a Kaukázus, a másik Európa szívében – amelyeket több dolog köt össze, mint azt elsőre gondolnánk.

A magyarokhoz hasonlóan a georgiaiak is azért küzdenek, hogy a saját sorsukról maguk dönthessenek, és ne váljanak feláldozható bábukká mások háborúiban.

Ráadásul a georgiaiak jó másfél évtizede egyszer már megtapasztalták, hogy milyen az, amikor globalista szirénhangok csábításának engedve háborúba bocsátkoznak az oroszokkal, hogy aztán a csábítóik cserbenhagyják őket. Kemény árat fizettek érte és nem sokon múlott, hogy nem lett oda a nemzeti függetlenségük. A georgiaiak megtanulták a leckét és eltökéltek: még egyszer nem engedik, hogy átverjék őket. Nem engedik, hogy külföldről újra háborúba rángassák őket.

Hozzánk, magyarokhoz hasonlóan ezért a georgiaiak sem hajlandóak behódolni a brüsszeli bürokrácia zsarolásának.

Mihez kezdhet két ország ebben a helyzetben? Nyitunk a világra, és nyitunk egymásra.

Nyitunk, hogy ellensúlyozzuk a háborús és szankciós károkat. Nyitunk, mert Georgia fontos partnerünk Magyarország energiabiztonságának erősítésében. Nyitunk, mert Georgia gazdasága az unióval ellentétben dinamikusan, évi 8-9 százalékkal nő.

Brüsszeli zsarolás ide, ukrán fenyegetés oda, mi fejlődni, növekedni és erősödni fogunk, mert a magyar és a georgiai emberek ezért szavaztak nekünk bizalmat. Induljon a meló!