Reformkori hagyomány vált elevenné Balatonfüreden: 198. alkalommal rendezték meg az Anna-bált.

A reformkor hajnalán, 1825. július 26-án Szentgyörgyi Horváth Fülöp János leánya, Anna-Krisztina tiszteletére tartotta az első Anna-bált Balatonfüreden, amelyen a hagyomány szerint ismerkedett meg leendő férjével, a későbbi aradi vértanú Kiss Ernő honvédtábornokkal.

Az első bált követően az ország legnépszerűbb összejövetelévé vált, amelyre minden évben a polgárosodó Magyarország egész területéről érkeztek a vendégek, köztük a kor legjelesebb személyei, mint Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, valamint Blaha Lujza.

Megtisztelő, egy ilyen nagy múltú rendezvény fővédnökének lenni, az eseményen elhangzott köszöntő alább olvasható:

„Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr! Tisztelt Vezérigazgató Úr! Tisztelt Elsőbálozók, Hölgyeim és Uraim!

Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei Anna-bálon! Megtisztelő egy ilyen régi, szép hagyományokra visszatekintő rendezvény fővédnökének lenni!

Nagy nap ez az elsőbálozóknak is, akik nélkül az Anna-bál nem lenne Anna-bál. A hagyományok szerint ők a legizgatottabbak, ők várják a legjobban, hogy hogyan és miképpen is alakul ez a mai este.

Aztán belegondoltam, hogy ez nem feltétlenül van így. Eszembe jutott egy vicc, amelyben megkérdezik a férjtől, hogy mit szeret benne a felesége. Egy kis gondolkodás után azt feleli, hogy „azt, hogy szerinte jóképű, tehetséges, okos és még jó táncos is vagyok”. Aztán megkérdezik a férjtől, hogy és ő mit szeret a feleségében. Ennél a válasznál már nem gondolkodik annyit, azt feleli: „azt szeretem a feleségemben, hogy szerinte jóképű, tehetséges, okos és még jó táncos is vagyok.”

Kedves Uraim, ennek fényében a mai bál egyben az igazság pillanata, úgyhogy mindenkinek van miért izgulnia.

Mindenesetre készülődés közben azon is elgondolkodtam, hogy vajon mi végre is vannak az ilyen alkalmak. Persze jó dolog a tánc, a mulatság, a gyönyörű környezet. De ha pusztán a józan ész oldaláról nézzük a dolgot, nehéz megindokolni mindezt a pompát és csillogást, ami itt körülvesz bennünket. Hiszen első ránézésre az Anna-bálról vagy általában az ilyen ünnepekről nehéz megmondani, hogy milyen közvetlen hasznunk vagy előnyünk származik belőle.

De mint oly gyakran, a látszat most is csal!

Mert az ilyen alkalmak azok, amelyek erőt ad nekünk a nehézségek közepette. Ahol örömünket lelhetjük egymásban, ahol jól érezhetjük magunkat azért és úgy, amilyenek vagyunk, amilyennek a Jóisten teremtett minket. Nem csoda, hogy minden nemzetnek megvan a maga ünnepe, ami csak arra a népre jellemző. Ilyen volt a régi görögöknek az olimpia, ilyen a németeknek a bayreuthi ünnepi játékok, az amerikaiaknak a Super Bowl, és ilyen nekünk, magyaroknak az Anna-bál.

Semmi sem jelzi jobban, mennyire miénk ez az ünnep, mint annak időpontja. A bálokat a világ minden táján a farsangi időszakban tartják, mert így várják a tavaszt. Nekünk, magyaroknak a legnagyobb bálunk a nyár közepén, a Balaton mellett, a fürdőévad felénél van. Megünnepeljük a sikeres évadkezdést, és várjuk a még sikeresebb folytatást. Meggyőződésem, hogy ez sajátosan magyar vonás: bármit is teszünk vagy gondolunk, abban mindig lesz egy kis csavar, egy kis magyar fortély.

Éppen ezért nem lehet elmenni amellett, hogy ez a bál egyidős a modern magyar nemzet születésével. Akárcsak a modern Magyarországot, az Anna-bált is a reformkor hívta életre. Ekkor ismertük fel, hogy haladnunk kell a korral, különben elmegy mellettünk a világ. Ami azt jelentette, hogy vagy mi, magunk modernizáljuk Magyarországot, vagy mások teszik meg ezt helyettünk. De ha mások kezébe adjuk az irányítást, akkor az nemcsak nem olyan lesz, amilyet mi szeretnénk, de nem is a mi országunk lesz.

Ahogyan az ország, úgy az Anna-bál is sok nehézségen ment keresztül. Megélt és túlélt minden háborút, járványt, válságot. De ahogy látjuk, a bál is itt van, és mi is itt vagyunk.

Áll a nemzet és áll a bál is! – tessék nem félreérteni.

Kedves Barátaim! Nem mondok újdonságot azzal, hogy Anna alakja a magyar irodalomban a beteljesületlen szerelem jelképe. Ezért a verscím: Anna örök. Ezzel szemben az Anna-bál maga a beteljesült, haza és nemzet iránt érzett szerelem ünnepe. Ezért azt kívánom, legyen az Anna-bál örök! Mert amíg van Anna-bál, addig biztosak lehetünk benne, létezik Magyarország is.

És hogy csak az Anna-bál maradjon örök, és ne a beszédem tartson örökké, átadom a terepet a bálozóknak. Köszönöm a meghívást, Polgármester Úr! Köszönöm, hogy itt lehetek ma, az Annák, Füred és Magyarország ünnepén. Jó bálozást kívánok! Isten áldja mindannyiukat!”