Tegnap 124, a Mathias Corvinus Collegium - MCC Egyetemi Programját elvégző diák vehette át oklevelét a diplomaosztó ünnepségen.

A tehetséggondozó intézmény falai között már több mint 7000 diák tanul, közülük 500-an vesznek részt az Egyetemi Program képzésein. A most végzettek MCC-s karrierje korántsem ér ezzel véget, hiszen a diákok különféle posztgraduális képzések közül választhatnak, és nemzetközi hálózatépítésnek köszönhetően akár Bécsben, Berlinben vagy Londonban is folytathatják tanulmányaikat.

Hajrá MCC!

👉Az MCC diplomaosztó eseményén elhangzott beszéd alább olvasható:

Sok szeretettel köszöntök mindenkit! Rendhagyó diplomaosztó beszéddel készültem. Ráadásul félig-meddig kölcsönvettem az ötletet. ​

Talán van itt olyan végzős vagy olyan MCC-s hallgató, aki tudja, hogy politikai gondolkodás kurzust szoktam tartani az elsősöknek. És tudják azt is, hogy a kurzus végén a hallgatóknak egy szabadon választott művészeti alkotást kell elemezniük – legyen az popsláger, szuperhősfilm, festmény vagy opera.

El kell mondaniuk, hogy amit választottak, szerintük hogyan kapcsolódik a politikához, pontosabban a politikai gondolkodáshoz. Ha a politikától minél távolabbról érkezik egy mű, az annál szerencsésebb.

Születtek már nagyon jó megfejtések, minden évben van egy-két fontos tanulság. Legalábbis számomra, remélem a hallgatók is így gondolják.

Nekem idén két kiemelkedően pozitív élményem is volt. Az egyik hallgató azt mondta, hogy a műelemzés olyan, mint a politikai gondolkodás: számos, akár egymással ellentétes értelmezés mentén is lehet valamit magyarázni úgy, hogy igazából egyik magyarázat sem téves. Ez nagyon jó megfejtés. Pont ezért adjuk fel ezeket a műelemzéseket. Tehát a hallgató is megértette, mire gondolunk. Mindennek több értelmezése lehet, és egyik értelmezés sem feltétlenül téves.

A másik kiemelendő élményem pedig az volt, amikor az egyik junior hallgatónk (Kovács-Deák Kökény) Weöres Sándor „A birka-iskola” című versét elemezte. Az elemzésből pedig – mert szóban is el kell mondaniuk a hallgatóknak, mire jutottak – egy termékeny beszélgetés lett. Ami megfogott engem ebben a versben, az, hogy Weöres Sándor nagy csodának nevezi a birkaiskolát. Elmondom nagyon gyorsan a verset, persze nem olyan művészeti értékkel, ahogy a hallgatók szavalnak majd.

WEÖRES SÁNDOR (1913–1989):

A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.

A csoda szó hallatán általában pozitív töltetű jelenség jut az eszünkbe. De itt nyilván nem erről van szó. Mert mi is a csoda valójában? A csoda alatt azt szokás érteni, amikor egy olyan dolog történik, ami a természet törvényei szerint nem történhetne meg. Ha belegondolunk, a birkaiskola valóban egy ilyen csoda.

Ugyanis a birkák a természetük szerint már eleve tudnak mindent ahhoz, hogy birkák legyenek. Tudnak bégetni és legelészni. Ezért a természet alapján nem is lehetne olyan, hogy birkaiskola. Hiszen ha eleve tudnak mindent, akkor nincs mit tanítani nekik. És mégis azt látjuk, hogy tényleg bégetni és legelészni tanítják a birkákat. Így hát – a következtetés egyértelmű – meg is szűnik az iskola. Már azelőtt elérte a célját, hogy kinyitotta volna a kapuit. Úgyhogy nem csoda, hogy az kap jutalmat, aki oda se ballag, mert az már tud mindent, ami a birkát birkává teszi.​

Jól látszik az is ebből a kis történetből, hogy iskolát csak az emberek számára van értelme létrehozni. Mert az ember természete olyan, hogy képes magában új gondolkodási módokat kifejleszteni, új képességekre szert tenni – egyszóval új tudást magáévá tenni. Ha ezt nem teszi meg, akkor az ember is csak birka lesz. De ha napról napra tökéletesedik, úgy napról napra egyre jobb emberré válik.

Nem véletlen, hogy a pedagógia szó eredetileg a lelkek fordítását jelenti: elfordulnak a bégetéstől és megérkeznek a gondolkodáshoz. Mindehhez viszont nem csodára van szükség, hanem kitartó munkára és jó iskolára. Az a tény, hogy ma itt ennyien vagyunk, ennyi végzős hallgató veheti át diplomáját, és évről érvre egyre többen jelentkeznek hozzánk, pontosan azt bizonyítja:
- megéri jó iskolát működtetni,
- megéri bejárni oda,
- megéri megszólalni az órákon, és megéri gondolkodni közben.

Mert az MCC egy ilyen, azaz jó iskola. Mégpedig egy olyan iskola, ahonnan a világot értő, és hazájukat szerető emberek kerülnek ki. Hiszen éppen a versből tudjuk: ha nem így lenne, nem is lenne iskola, és nem is lennének ma végzős diákok. ​

Úgyhogy ahogy mi itt, az MCC-ben a céljainkról beszélni szoktunk: Bonus intra melior exi – Jóként érkeztetek, még jobbként távoztok! Szívből gratulálok minden végzősnek, és nagyon sok sikert kívánok az elkövetkezendőkhöz!