Lengyelfalvi Orbán Balázsról feljegyezték, hogy még a pesti élet előkelő klubjaiba is a falujában szabott, fekete darócból készült, magyaros ruhában járt. Szóvá is tette neki akkor egy pesti ifjú, hogy az ilyen öltözék miatt nézik provinciálisnak a magyart, ideje „nyugati értelemben vett” divatos ruhára váltani. A felvetésre a megszólított fél frappánsan válaszolt. Megkérdezte, ugyan hány nyelven tudná ezt közölni vele az éleslátó ifjú, mire az – feltehetőleg előre látva a következményeket – félve vallotta be, a magyaron kívül csak németül. „Na azért, mert én még franciául, angolul, olaszul, görögül és törökül is meg tudnám magyarázni, hogy miért viselek magyar ruhát” – válaszolta Orbán Balázs, s ezzel hamar elejét vette a további okvetetlenkedésnek. Nem attól vagyunk provinciálisak, mert ragaszkodunk az értékeinkhez, hanem amiatt, ami a fejünkben van, vagy épp hiányzik onnan.

El kell oszlatnom egy téves vélekedést. Az anekdotában megidézett Orbán Balázs nem a rokonom. Az én felmenőim között hétfalusi csángókat találni, tehát nem is fűzhet vérrokonság a legnagyobb székelyhez. Ez mit sem változtat azon, hogy mennyire szimpatizálok a néhai Orbán Balázs személyével, gondolkodásával és szinte bármivel, ami az életéhez köthető. Egyszerre ismerte és értette a Nyugat haladó szellemű eszméit és a Kelet múltban gyökerező misztikumát. Egyformán otthonosan mozgott Londonban, Párizsban, Konstantinápolyban és Damaszkuszban, de legfőképpen Budapesten és szülőföldjén, Székelyföldön. Ez olyan példa, amit nekünk, mai magyaroknak is jól el kell tanulnunk, ha nyertesei akarunk lenni a XXI. századnak.

Ebben segít Balázs Ádám nemrégiben megjelent kötete: A legnagyobb székely. Megismerhetjük belőle a lengyelfalvi nemes felmenőit, és megtudhatjuk, hogy a család miként vette ki a részét a magyar szabadságért vívott harcokból. Feltárulnak előttünk a fiatalkori konstantinápolyi évek, a ’48-as forradalom tapasztalatai, a nyugati utazások és az ott szerzett barátok – nem egyszer neves irodalmárok –, valamint hogy miképpen hatottak egymásra, s tették gyakorlott íróvá a műfordítás és a tájleírás eltérő műfajai Orbán Balázst. A kötet magán hordozza a legkiválóbb életrajzi témájú monográfiák sajátosságát, nevezetesen, hogy a gazdag adatoltság mellett a szerző kiválóan választott idézetekkel és saját meglátásaival segíti a megértést. Így sorait olvasva összeáll előttünk Orbán Balázs életének legfontosabb üzenete: a műveltség és a világlátás akkor nyeri el értelmét, ha képesek vagyunk azt szülőföldünk és nemzetünk javára fordítani.

A kötet bemutatója március 30-án lesz a Magyar Napló Könyvesboltban, a beszélgetést és a monográfiát is mindenkinek jó szívvel ajánlom!