Elstartolt a Mathias Corvinus Collegium - MCC The Future of Publishing című nemzetközi konferenciája! ️

A nemzetközi és magyar média helyzetét vizsgáló rendezvény megnyitóján elhangzott beszéd alább olvasható:

―

Hölgyeim és Uraim! Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttek.

Két gondolatot szeretnénk megosztani Önökkel a média helyzetével kapcsolatban. Az egyik az, hogy ugyan keveset beszélünk róla, de a média szuverenitási kérdés. Aki uralja egy adott ország médiáját, az dönti el, hogy ki uralja az adott ország gondolkodását, és ezen keresztül azt is, hogy ki uralja magát az országot. Tehát az, hogy a média alapvetően nemzeti gondolatot tükröz, nemzeti tulajdonban van, stratégiai ágazatnak tekinthető minden országban. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy az Amerikai Egyesült Államokban Oroszország kezében van a média jelentős része. Vagy képzeljék el azt a helyzetet, hogy a német média jelentős része francia kézen van, pedig két szövetséges, mára örök barátságot kötött nemzetről beszélünk. De mégis megkérdezném a franciákat, mit gondolnának arról, ha a francia média jelentős része német kézben lenne, vagy a németek mit gondolnának, jó-e az ő országuk számára, hogy a német média jelentős része francia kézben van. Szerintem nem, és ez nem arról szól, hogy a franciák azt gondolják, hogy jobbak, mint a németek, vagy a németek azt gondolják, hogy jobbak, mint a franciák, hanem arról szól, hogy a média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, és bizony nemzetstratégiai összefüggésekben kell róla gondolkodni.

Magyarország is így gondolkodik a média kérdésében. Gondoljanak bele abba, hogy 2010-ben a magyarországi média kevesebb mint 24 százaléka volt hazai tulajdonban. Nem konzervatív, nem szocialista, nem liberális tulajdonban, hanem magyar állami tulajdonban, magyar alapítványi tulajdonban, magyar üzleti tulajdonban és magyar egyházi tulajdonban. Ez borzalmas kiszolgáltatottságot jelentett, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy eljutottunk odáig, hogy ez az arány ma már 50 százalék fölött áll. A nyugat-európai médiapiacon szinte nem is tudunk 70-80 százaléknál alacsonyabb arányt mondani, és a magyar helyzeten is dolgozunk, mivel ez szuverenitási kérdés. A magyar alapítványok, magyar egyesületek, magyar magánszemélyek, konzervatívok, szocialisták, liberálisok, magyar egyházak és természetesen a magyar állam is mind médiatulajdonosok közé tartozik.
Azt hiszem, hogy ez természetes és jó médiapiaci átalakítás. Nyugat-Európában és főként a nyugat-európai liberális oldalon tehát olyanokért kritizálnak minket, ami ott egészen természetes, ami ott nem is lehetne másképp, ami náluk az élet természetes rendje. Kelet-Közép-Európában azonban új felismerés, és azt hiszem, hogy a megerősödésének az egyik záloga is, hogy a régió országainak médiapiaci helyzetében a szuverenitás mint gondolat megjelenik.

És a másik gondolat, ami a mai konferencia programját olvasva az eszembe ötlött, hogy hogyan is jön össze a média és az ideológia. Összejön-e egyáltalán? Az a szomorú helyzet, hogy a nyugati világon belül felemelkedésben van egy olyan trend, amit mi, magyarok jól ismerünk a ’89–’90-es rendszerváltoztatást megelőző időkből, a szocializmus idejéből: a média bizonyos ideológiák szolgálóleánya kezd lenni. Mi ezzel messzemenőkig nem értünk egyet. A woke nevezetű, alapvetően neomarxista alapból építkező ideológia foglyul ejti a médiát, és ennek az ideológiának a szolgálóleányává válik egyre több médiafelület Nyugaton. Ez biztosan olyan fejlemény, amelynek mi, magyarok nem örülünk. Természetesen megakadályozni nem tudjuk, és nem is szeretnénk, mert bízunk az értelem és a meggyőzés erejében. A másik, amit mi, magyarok tudunk tenni, hogy támogatjuk azokat, akik nem így gondolkodnak, hanem úgy gondolják, hogy a médiának mégsem az ideológia szolgálóleányaként kell működnie.

A médiaszuverenitás kérdését azért említettem Önöknek, mert jelen pillanatban a rendszerváltoztatás utáni Magyarország legnagyobb politikai botránya foglalkoztatja a magyar nyilvánosságot. 2022 áprilisában, tehát kicsit kevesebb mint egy évvel ezelőtt tartottak Magyarországon választásokat. Azóta kiderült, hogy a baloldalt döntő mértékben különböző szürke csatornákon keresztül külföldről finanszírozták, sőt az is kiderült, hogy az a média, amelyik a baloldali pártok aktív politikai támogatását végezte el a kampányban, az is speciálisan a választások előtt külföldről finanszírozott médiaként működött. Mi most éppen ezt a botrányt éljük meg, úgyhogy amikor Önöknek arról beszélek, hogy a média szuverenitási kérdés, a külföldi vagy magyar finanszírozás nagyon nem mindegy, illetve arról, hogy nem szabad hagyni, hogy a média a politika szolgálóleánya legyen, akkor nemcsak elméleti, hipotetikus dolgokról beszélek, hanem a mindennapi magyar valóságról, amiben mi benne élünk, és ami ellen minden erőnkkel küzdeni próbálunk. És hogy Magyarország, ez az alapvetően kicsi, kulturálisan izolált közép-európai ország miért került föl a nyugati világ térképére; és egyáltalán jó-e, hogy fölkerült az elmúlt 12 évben, amikor egy erős konzervatív keresztény jobboldali kormány irányította, nem tudom. Karinthy Frigyes szavai jutnak eszembe, aki egyszer azt mondta, hogy „sem az interjút nem szeretem, sem a nyilvános szereplést, a reklámtól valósággal irtózom, feltűnés nélkül titokban szeretnék világhírű lenni”.

Valahogy így vagyunk ezzel mi, magyarok is. Nem szeretjük az interjút, a nyilvános szereplést, a feltűnést, a feltűnősködést, de azért ha feltűnés nélkül, titokban világhírűvé válunk, akkor nem ugrunk el ez elől a lehetőség elől. Valahogy ez történt velünk is az elmúlt 12 évben. Belecsöppentünk egy olyan helyzetbe, hogy a nyugati világban éppen azok az erők vannak domináns többségben, akik nem nemzetekben gondolkodnak, akik a vallást valami ősi, elmaradott, kidobandó terméknek gondolják, akik számára a család bármit jelenthet, tehát a családok támogatása tulajdonképpen kiüresedett fogalommá válik, akik valójában a nemzeti szuverenitás több évszázados nyugati gondolatával nem értenek egyet, sőt annak lebontásán dolgoznak. És mellettük van ez a kis Magyarország, amely egyszerűen feltűnősködés nélkül világhírűvé vált azért, mert itt a magyar emberek sorozatosan egy olyan kormányra szavaznak, amelyik ennek homlokegyenest az ellenkezőjét gondolja. A szuverenitás, a vallás, a család, a hagyományos értékek szerepe és azon keresztül egy, a 21. századi kihívásokat jó állapotban váró ország képének kialakítása az, amin dolgozunk. Nagyon örülök annak, hogy ez a konferencia megvalósult. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi nemzetközi szakértő jött el, és hogy Magyarország iránt is ennyien érdeklődnek. Ahogy említettem, a médiaszuverenitás, Magyarország szuverenitása az újabb ezer évünk nem biztosítható médiaszabályozási, médiapiaci kérdések áttekintése nélkül. Nagyon szépen köszönöm, hogy Önök mind hozzájárulnak ehhez az élő és szabad diskurzushoz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.