A 0%-kos Párbeszéd karácsonyi videójában is hergel. Szerintük mindenki éhezik, miközben napok óta a plázák, nagyobb üzleteknél parkolni lehetetlen.
A nyugati civilizáció az egyik legkomplexebb hagyomány az emberiség történetében. Eleve több forrásvidékről táplálkozik, a jól ismert görög–római antikvitás és zsidó–keresztény eredet mellett a legújabb kutatások már felvetik azt is, hogy nem indokolatlan hindu és egyiptomi hatásokkal sem számolnunk. Ez a sokarcúság teszi a Nyugatot igazán értékessé és egyedivé.
A komponensek állandó kölcsönhatása, a hangsúlyok folyamatos eltolódása, az újonnan, nem egyszer épp a nyugati civilizáció által kitermelt új kihívásokra adott válaszok arra késztetik a mindenkori nyugati embert, hogy újra és újra számot vessen saját kultúrájával.
Mást jelentett a Nyugat 475 előtt, mást 800-ban és 1492 után, megint mást 1789 után, s úgy tűnik, mást fog jelenteni a XXI. században is. Mégis lennie kell valami állandónak, valami lényeginek, ami miatt saját civilizációnk minden más nagy civilizációtól különbözik. Ha nem lenne ilyen lényegi mozzanat, nem lenne nyugati civilizáció sem.
Meggyőződésem, hogy ez a lényegiség a nyugati ember azon hajlamában ragadható meg, hogy képes saját hagyományát koronként újraértelmezni, a régi szövegeket saját hangján megszólaltatni, válaszokat találni, és azokat saját válaszaival kiegészíteni. Így születik, így adódik át nemzedékről nemzedékre a nyugati hagyomány.
Most talán több kihívással kell megküzdenünk, mint valaha. A Nyugat riválisai évszázadok óta nem voltak ennyire „pariban” velünk. A belső viták természete néha mintha épp saját értékeink alapját is támadná. Ilyenkor van ideje a számvetésnek és annak, hogy ismét elővegyük kultúrkörünk legfontosabb szövegeit.
A Botos Máté és Fekete Balázs szerkesztésében, az MCC Pressnél megjelent tanulmánykötet, A megőrzés parancsa épp ezt teszi. A kötetben harminchét magyar szerző ír egy-egy, a nyugati kultúrkörhöz köthető idegen nyelvű vagy magyar szövegről. Többről van itt szó egyszerű ismertetésnél. A szerzők elmondják nekünk, választott szövegeik miért fontosak, miért szólnak a mának is, miért érdemes átvinni őket a holnap túlpartjára. Mert a megőrzés parancsa a holnap záloga.