A 2000-es években az egyetemisták körében kézen-közön járt egy Mátrix-paródia, Vektor címmel. Ennek egyik jelenetében hangzik el a következő mondat: „Ha nincs mit mondani, mondd hosszú körmondatokban, latin szavakkal teletűzdelve, hátha nem veszik észre”. Mindez csak annak kapcsán jutott az eszembe, hogy Gábor György a minap egy latin szavakkal indokolatlanul teletűzdelt posztban aggódott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem autonómiájáért.

A szándék akár lehetne méltánylandó is, hiszen az egyetemi autonómia fontos ügy. Sajnos az elmúlt években nem egy nyugati egyetemet kerített oly mértékben hatása alá a progresszív woke-ideológia, hogy kiváló szakembereknek kellett lemondaniuk a katedráról, vagy hallgatóknak kell magukban tartaniuk nézeteiket, mert nem tisztelik a progresszív újbeszélt. Van tehát helye a jogos aggodalomnak.

Gábor György mégsem erről ír, hanem azt állítja, hogy a felsőoktatási törvény legfrissebb módosításának értelmében egyszemélyben én mint a fenntartói testület elnöke fogok dönteni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói kinevezéseiről. Csakhogy ez az állítás egyszerűen nem igaz!

Gábor György állításaival szemben a tény az – csak hogy egy a baloldalon ismert formátumot használjak –, hogy az érintett jogszabály szerint a fenntartónak az oktatók kinevezésével összefüggésben sem döntési, sem vétójoga nincs.

Felesleges tehát hamis premisszák mentén aggódni az NKE autonómiájáért. A független felsőoktatásra leselkedő igazi veszély – a történelem során nem először – a progresszív, Gábor György-féle gondolkodás felől érkezik. Ez ügyben érdemes felemelni a szavunkat!

Kép: Mandiner