A Mathias Corvinus Collegium - MCC Üzleti Ismeretek Műhelyének kiemelt kutatási területe a Kárpát-medence országai (K8) közötti gazdasági együttműködés vizsgálata. Az eddigi kutatási eredmények bemutatása és az aktuális kérdések szakértőkkel történő megvitatása áll a „K8 – gazdasági pezsgés a Kárpát-medencében” című konferencia fókuszában, amelyen ma részt vettem. Az eseményen elmondott beszéd alább olvasható:

"Sok szeretettel köszöntök mindenkit, Vezérigazgató Hölgyeket és Urakat, az MCC-s Közösséget, Hallgatókat, Oktatókat és mindenkit, aki ellátogatott a mai napon hozzánk!

Azért örülök, hogy itt lehetek, és azért kértem a konferencia szervezőit, hogy adjanak szót nekem, mert arról szerettem volna beszélni Önöknek, hogy szerintem nem túlzás azt állítani, nemcsak egy tanulmányt mutatunk itt ma be, hanem nemzetstratégiai kérdésekről esik szó. A tanulmány és a nemzetstratégia különösen szerencsés együttállást is jelent, mert bár nagyon-nagyon sokan szeretnének történelmet csinálni, mégis nagyon kevesen hajlandóak tanulni a történelemből. Mi itt, az MCC-ben és a konferencián, azt remélem, nem esünk ebbe a hiába.

A nemzetstratégiai kérdések ugyanis megkövetelik, hogy az ember időről időre kezébe vegyen régebbi magyar könyveket, veretes szerzők történeti munkáit, geopolitikai fejtegetéseit, gazdasági, gazdaságföldrajzi elemzéseit, programadó műveit. Közös ezekben – én nagyon szívesen forgatom őket –, hogy egyik sem akarja véka alá rejteni, hogy a Kárpát-medence szerves egységet, önálló gazdasági térséget alkot.

Mondhatnánk persze, hogy ezek a könyvek, melyek az elmúlt több száz évben megszülettek, talán részrehajlóak felénk, de a dolgot ennyivel nem lehet lesöpörni. Ezek a szerzők ugyanis a mai mércével mérve is nagyon alapos emberek voltak: táblázatok és kimutatások tucatjaival támasztották alá minden egyes állításukat.

Az érveik lényege, hogy a Kárpát-medence természeti adottságai együttműködésre ítélnek minket. A medence közepe és déli része a térség éléskamrája, a nyugati részeken hagyományosan fejlett az ipar, az északi és keleti részek kedveznek az állattartásnak, és gazdagok természeti erőforrásokban. A korabeli szerzők így azt is kimutatták, hogy a térség minden államára igaz az, hogy egyenként alacsonyabb gazdasági teljesítményre képesek, mint ha integrálják gazdaságaikat, és összehangolják erőfeszítéseiket.

A feladat tehát nem olyan bonyolult, csak követni kell a régiek iránymutatását, és minden területnek meg kell termelnie azt, amire igazán alkalmas: más szóval ne akarjunk vörösbort importálni a Tátrából, épületfát kitermelni a Hortobágyon, és ne akarjunk vaskohót építeni a zsíros búzamező közepére, ahol mindig is földet műveltek.

A mai alkalomra készülve szerettem volna átnézni a témába vágó, 1990 után megjelent kutatásokat is arról, hogy pontosan hogyan néz ki a Kárpát-medence gazdasági összeszerveződése. Az a helyzet, hogy gazdasági kutatást leginkább nemzetközi vonalról találtunk. Például a Harvard Egyetem egyik tanulmánya szerint a K8-országok gazdasági komplexitása a regionálisan kifejezetten sikeresen együttműködő skandináv országokkal egy szinten van. Tehát a gazdasági komplexitás tekintetében mi az egyébként nagyon sikeresen integrálódó és együttműködő skandináv országokkal hasonló szintet tudunk elérni. Lehetőség tehát bőven akad az együttműködésre.

A térségünket vizsgáló magyar kutatások azonban inkább szociológiai vagy kulturális témájú munkák. Kevés kivétel akad ezalól, az egyik éppen a Mathias Corvinus Collegium Üzleti Ismeretek Műhelyének tanulmánya, melyet éppen most mutatunk be. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy egy kb. egy évszázaddal ezelőtt eldobott fonalat vettek újra fel az MCC kutatói.

Nem tisztem, hogy a kutatás eredményeit ismertessem, hiszen körünkben tudhatjuk a tanulmány készítőit. Elég annyit kiemelni, hogy a régiek megállapításai még ma is igazak. A K8-országok egymás közötti kivitelének összege közel háromnegyedét éri el annak az összegnek, amit a teljes régió Németországba exportál. Vagyis közel ugyanolyan fontosak vagyunk egymásnak, mint amilyen fontos a számunkra Európa legnagyobb kereskedőnemzetének a piaca. A számok egyértelműen megmutatják: az itteni országok egymásra és együttműködésre vannak utalva.

Más kortárs tanulmányok általában annyival elintézik ezt a tényt, hogy a probléma már meg is van oldva, hiszen a legtöbb érintett ország az Európai Unió tagja, mások pedig az Európai Unióba tartanak, semmi akadálya tehát az együttműködésnek. Szerintem ez az érvelés féloldalas. Olyan, mint ha valaki azt mondaná, hogy ha már lefektették a futball szabályait, akkor a játékosoknak nincs is semmi dolga. Pedig a lényeg csak ekkor kezdődik. Fel kell menni a pályára, és gólt kell rúgni!

Hiába van meg a lehetőség az együttműködésre, a gazdasági kapcsolatok kiaknázására, azokat termőre is kell fordítani. S ha már itt tartunk: az sem mindegy, hogy ki fordítja ezeket termőre. Mi, az itt élő népek vagy a régión kívüli szereplők? Felesleges is ecsetelni, hogy mi a jó válasz, mert nyilvánvalóan nekünk kell megszerveznünk saját magunkat!

Ennek a felismerésnek ad különös nyomatékot a szomszédban zajló háború is. Túl sokszor fordult már elő a történelemben, hogy Közép-Európa és a Duna menti népek befolyási övezetté, felvonulási területté, másodrendű nemzetekké váltak. Hódítottak már meg minket nyugatról, keletről és délről is. S ami azt illeti, hasonló szándékokban ma sincs hiány.

A legjobb esélyünk, ha szövetkezünk egymással, és összeadjuk az erőinket. Azt már jól tudjuk, mi lesz a következménye annak, ha hagyjuk, hogy külső hatalmak szembefordítsák egymással az itt élőket. Ezt már alaposan megtapasztaltuk az elmúlt századok során, és köszönjük szépen, többet nem kérünk belőle. Ahogy mondani szokták, épp itt az ideje valami újat kipróbálni, és a viszálykodás helyett összeadni, amink van itt, a Kárpát-medencében.

Ebben a feladatban pedig a gazdaságnak kiemelt szerepe van. A gazdasági teljesítmény és a pénzügyi függetlenség erőt és magabiztosságot ad. Akinek nincs erős gazdasága, annak igaza sem lehet. És nekünk most megvan a lehetőségünk arra, hogy közösen nagy erőt mutassunk fel.

Kedves Hölgyeim és Uraim!

Lassan két éve már, hogy tempót váltottunk az Mathias Corvinus Collegiumnál. Szerettük volna új szintre emelni Magyarország egyik legrégebbi és legnagyobb tehetséggondozó intézményét. Egyik legfontosabb célunk – ahogy arra a tanulmány is felhívja a figyelmet – az MCC Kárpát-medencei lábának megerősítése volt. Mára kilenc határon túli városban vagyunk jelen képzési központokkal, és nem szeretnénk ennél a számnál megállni.

Ugyancsak a Kárpát-medencei együttműködés fontossága az, amiről ez a mostani tanulmány és a különböző kutatóműhelyek munkája beszél. Szeretnénk, ha nemcsak a tudás terén, hanem a gazdasági teljesítőképesség terén is megerősödne a Kárpát-medence. A két dolog szervesen összefügg. Kimutatták ugyanis, hogy az ipari forradalom kezdetén a gőzgép elterjedésének üteme függött az egyes régiók oktatási színvonalától. Vagyis ahol képzettebb a lakosság, ott hamarabb terjednek el az új technológiák. És ahol hamarabb terjednek el az új technológiák, ott a képzés színvonala is tovább növekszik. Nyilván közhely, amit mondok, de tudományosan alátámasztott.

A mai konferencia alapvetően a gazdasági folyamatokat vizsgálja. Erről azért fontos beszélnünk, mert egy olyan korszak küszöbén állunk, ahol az erőteljes gazdasági növekedés a tudásra, az innovációra, az új megoldásokra épül. És tudjuk, hogy akkor nyerünk igazán, ha ezeket mi magunk fejlesztjük magyar, helyi, régiós tudásból. Ezért a gazdasági kitörés, felemelkedés elválaszthatatlan az oktatás és a tehetséggondozás ügyétől.

A megfelelő oktatással, tanulással, neveléssel tudunk jobbnál jobb gondolatokkal előállni, és végső soron jobbá tenni az életünket. Aki képes ezt felismerni, az lesz a 21. század nyertese. Mi pedig azért dolgozunk, hogy ennek Magyarország legyen a nyertese. Ezért megtisztelő, hogy Önöket a mai napon itt, az MCC-ben köszönthetem.

Köszönöm, hogy meghallgattak!"