/posztok.hu
Az aradi vértanúk napja a legszentebb, legtragikusabb emléknapunk. Minden évben újraolvasom hőseink búcsúszavait, erőt merítek belőlük.
Most Aulich Lajos tábornok szólított meg a legerősebben.…
Október hatodikán tisztelettel emlékezünk az aradi vértanúk hazaszeretetére és hősies áldozatára.
Ennek kapcsán szeretném ajánlani a közmédia M5-ös csatornáján ma este kilenc órakor műsorra kerülő, “Szirmok, virágok, koszorúk” című, Ezüst Medve díjas filmet, Lugossy László rendezésében.
Egy ‘48-as huszártisztnek és családjának életét követhetjük a Bach-korszak éveiben: miként próbálnak túlélni azzal az elviselhetetlen tudattal, hogy a szabadságharc elbukott.
A film kiválóan érzékelteti, miféle megpróbáltatásokat kellett kiállnia egy magyar hazafinak a kiegyezés előtt, a császári elnyomás éveiben, miközben a magyarság mindenkori sorskérdései is felmerülnek. Vajon lehet-e hazaszeretettel és magyaros leleménnyel pótolni, ami hadianyagból, harctéri tapasztalatból és emberszámból hiányzik? Ha lehet is pótolni, hol vannak a magyar lelemény határai? Hihetünk-e a csodában, amikor nincs semmi remény? S milyen árat fizetnek a magyar családok azért, ha egyik tagjuk ki mert állni az idegen elnyomás ellen?
A film azonban nemcsak ezért tabudöntögető. 1985-ben, a film megjelenésekor sem kellett különösebben vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy valaki észrevegye: a Bach-korszak elnyomása és az ’56 utáni megtorlások, a karhatalom módszerei mennyire hasonlóak, az elnyomók ideológiája hány ponton egyezik, s a szabadságszerető büszke magyarok sorsa mily nagy mértékben visszatérő mintája a magyar történelemnek.
Tegyünk azért, hogy ezek az idők sose térjenek vissza!
