Tegnap ünnepélyes keretek között megnyitottuk a Mathias Corvinus Collegium - MCC új képzési évét. Az eseményen elhangzott beszéd alább olvasható:

"Kedves MCC-közösség, mélyen tisztelt Vendégeink!

Szívből örülök annak, hogy idén is ilyen szép számmal kezdhetjük meg a tanévet a Mathias Corvinus Collegiumban. Az MCC-nek nem titkolt célja a magyar tehetségek gondozása, így különösen sokat jelent nekünk az, hogy minden évben ennyi tehetséges magyar fiatal tud egy helyen összegyűlni.

Azt persze sosem könnyű eldönteni, hogy ki, miért és miben tehetséges. Van egy anekdota Andrássy Gyula egykori külügyminiszterünkről, amely jól kifejezi az MCC szellemiségét e tekintetben. Engedjék meg, engedjétek meg, hogy ezt elmeséljem:

Andrássy gróf igen jó barátságot ápolt Munkácsy Mihály festőművésszel (a külföldi vendégeinknek mondom, hogy ő az a festő, akinek a legszebb történelmi festményeket köszönhetjük), azonban ezt, mármint a barátságot bizonyos körökben kifejezetten rossz néven vették. Egy főúr egyszer szóvá is tette, hogy külügyminiszterként mégis hogyan barátkozhat egy volt asztalosinassal. Andrássy viszont élesen visszakérdezett:

– Mondd, kérlek, ki volt Raffaello korában a külügyminiszter?
– Honnan tudnám? – érkezett a válasz.
– Na, látod! Pedig azt még te is tudod, hogy Raffaello ki volt.

A történet rávilágít, hogy míg a politika történései napról napra változnak, addig a tehetségek válnak igazán maradandóvá a történelemben. Andrássy persze politikai tehetség is volt – furán is hangzana az én számból, hogyha ab ovo kijelenteném, hogy politikusok nem lehetnek tehetségesek –, de ez attól még semmit nem volt le a történet tanulságából: nem számít, hogy a tehetség honnan jön, kik a szülei, milyen osztály tagja, csak az számít, hogy mire képes és mit tud kihozni magából. Ezen múlik, hogy mit hagyunk örökül a világnak. És ezen múlik, hogy meddig marad meg a hazánk. Mert nem mások, csakis a tehetséges emberek helyezhetik fel a magyar nemzetet a világ térképére.

Kedves Diákok!

A Harvard egykori híres elnöke, egy bizonyos Charles William Eliot azt monda egyszer: „Ha amerikai egyetemet alapítanak, az nem lehet külföldi intézmények egyszerű másolata, hanem sokkal inkább egyfajta leképeződése az amerikai politikai és társadalmi berendezkedésnek, s kifejeződése a jól képzett társadalmi rétegek iránti igénynek”.

Meggyőződésem, hogy Eliot elnök fején találta a szöget a tekintetben, hogy miként érdemes a tehetséggondozás ügyéhez hozzáállni. Egy ilyen feladatra vállalkozó intézmény ugyanis nem elégedhet meg annyival, hogy máshol bevált mintákat másol. Mert ugyan a tudás valóban egyetemes, a tehetséggondozás intézményeinek a nemzeti kiválóság intézményeivé kell válniuk. Meggyőződésem, hogy a Mathias Corvinus Collegium a magyar nemzeti kiválóság zászlóshajó intézménye.

Minden diák, minden tanár és dolgozó előtt ez a mérce áll. Szemünk előtt olyan tehetséges magyar fiatalok képe lebeg, akik, miközben értik a körülöttük lévő világot, egyben ismerik a magyar észjárást és a magyar érdekeket is. S ha ez nem lenne elég: mindemellett tisztában vannak Közép-Európa és a Kárpát-medence szépségével, illetve kulturális, gazdasági, földrajzi, történelmi és politikai jelentőségével is.

Ez olyan elvárás, amit a hagyományos oktatási intézmények vagy nem képesek, vagy – tisztelet a kivételnek – úgy gondolják, hogy nem feladatuk átadni. Egy egyetem meg tudja ugyan tanítani egy jogásznak a jogot, egy politológusnak a politikatudományt, egy mérnöknek a tervezés és a mérések mesterségét, de a világot és benne a magyarság helyét értővé csak a tehetséggondozásnak köszönhetően válhat valaki.
De van az éremnek ugyanakkor egy másik oldala is. Nem elég pusztán értenünk a világot, ki is kell tudni állni az igazunkért. Nekünk, magyaroknak nagy súllyal nehezedik a vállunkra az a tény, hogy – noha Európa közepén élünk – kulturális értelemben egy sziget vagyunk nemcsak Európában, hanem az egész világon is. Azaz senki nem érti a nyelvünket, és nehezen értik meg a gondolkodásunkat is.

Ezért van nagy szükség arra, hogy mi magunk vigyük hírét a nagyvilágban a saját felfogásunknak, és mi magunk közvetítsük más nemzeteknek a saját világlátásunkat, tudásunkat. Ha képesek vagyunk elmondani, hogy mi kik vagyunk, akkor képesek vagyunk a saját és az ő problémájukra is választ adni. És így figyelnek fel majd ránk igazán.

Az MCC ezt a feladatot vállalta magára. Évről évre több neves, külföldi kutató, gondolkodó, oktató tart előadást Magyarországon, és egyre tágabb nemzetközi kapcsolatrendszert építünk ki az MCC révén. Kölcsönös és viszonzott tudáscsere folyik. Mondhatni: lassan, de biztosan tudásimport és tudásexport nagyhatalommá nőjük ki magunkat. Ehhez le kell küzdenünk azt az akadályt is, amelyet gyönyörű magyar anyanyelvünk egyedülállósága jelent.

Ezért támogatjuk azt is, hogy hallgatóink, Ti a világ minél több pontjára jussatok el: minél több nyelvet, minél több kultúrát, minél több álláspontot, minél több érvet ismerjetek meg. De azt is szeretnénk, hogy mindezeknek a tapasztalatoknak a birtoklása révén ne csak Ti, hanem a haza is gyarapodjon.
A német humanista író, Erich Kästner mondta egyszer: „Minden utazás titkos értelme, hogy honvágyunk legyen.” Sok igazság van ebben a kijelentésben, de meggyőződésem, hogy még ennél is többről van szó.

Minden ember szereti a hazáját, kötődik ahhoz a közeghez, amelyben gyermekből felnőtt lett, amelyben ráeszmélt a világra, amelynek szokásait elsajátította, és amely kapcsán a világra vonatkozó kérdéseit elsőként megfogalmazta.

A hazaszeretet, az otthonunk szeretete egy olyan érzés, amely – ha akarjuk, ha nem – mindannyiunkban megvan. De egészen addig nem tudjuk megmondani, miért érzünk így, amíg el nem távolodtunk az otthontól, s huzamosabb időt el nem töltöttünk távol a hazánktól.

A világ tele van számos értékes kultúrával és lenyűgöző hellyel. Mindegyik egy kicsit más, mindegyik egy kicsit másként érdekes és egy kicsit másként idegen. Ahogy szembesülünk más népek eltérő szokásaival, folyamatosan feltárul előttünk saját kultúránk rejtett értelme is. S ami addig csak ki nem mondott érzés volt, az immár kifejezett hazaszeretetté válik.
Közben arra is rájövünk, hogy nem minden arany, ami fénylik, nem minden trendi gondolat értékes vagy elsajátítandó. Kialakul bennünk egy képesség, hogy mérlegre tegyük a világ dolgait, s ezek közül csak azokat tartsuk meg, amelyeket a saját mércénk szerint sem találunk könnyűnek. Megtanuljuk, hogy nem kell mindig lázadni, de nem is kell mindig mindent szolgamódon követni.

Kedves Diákok!

Magyarország egy gyönyörű hely! Ezt akkor értjük igazán, ha hosszú távollét után visszatérünk hazánkba. Megértjük, hogy itt, a Kárpát-medence ezen szegletében valahogy sajátosan törik a fény. Feltűnik nekünk, hogy a dombok ívei kicsit mások, mint a világ többi táján. Észrevesszük, hogy a hegyek csúcsai sehol máshol nem ilyenek, és a magyar síkság tájképe eltér attól, ami az amerikai prérin, a német vagy a lengyel alföldeken elénk tárul. Megtanuljuk, mitől idegen, ami idegen, s miért ismerős, ami a miénk.

Ugyanígy értjük meg, hogy a sokszor hangos közélet csip-csup ügyei mögött is a magyar ember végtelen igazságérzete és szabadságszeretete húzódik meg. Közben arra is rájövünk, hogy ez olyan érték, amely identitásunk szerves része. Mint ahogy identitásunk szerves része a szókimondás, a bátor, sokszor az esélyekkel szembemenő kiállás. Ez a világ más táján talán megütközést kelthet, de ez nálunk természetes és helyes.
Abban bízom, hogy mindaz, amit mi itt az MCC-ben kínálunk, hozzásegít Benneteket ahhoz, hogy megtapasztaljátok ezt az élményt. Ez ugyanis jele és pecsétje annak, hogy jól végeztük a dolgunkat. Ennek érdekében dolgoztuk ki képzési tervünket, ennek érdekében építjük a tudástranszfer intézményi kereteit: hozzuk ide a neves oktatókat és támogatjuk ösztöndíjprogramokkal a Ti továbbtanulásotokat szerte a világban. Abban bízunk, hogy így válhattok a nemzet büszke, okos, tudatos és cselekvő részeivé. Mi pedig onnan fogjuk tudni, hogy ebben a küldetésben sikerrel jártunk, ha segítettünk abban Benneteket, hogy messze földön is hírnevet szerezzetek magatoknak, s felrakjátok a világtérképre a hazánkat.

Ehhez kívánok sok sikert és jó munkát mindenkinek! Tegnap Kid Rock házában jártam vendégségben az amerikai Nashville-ben, ő pedig azt is üzeni Nektek, hogy „It’s rock and roll, baby!” Ez sem egy utolsó szempont…

A Mathias Corvinus Collegium 2022-23-as tanévét ezennel ünnepélyesen megnyitom.

Köszönöm, hogy meghallgattak!"