A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának végzősei ma átvehették a diplomáikat.

Őszintén gratulálok, és sok sikert kívánok a haza szolgálatában mindannyiuknak!

Az oklevélátadó ünnepségén elmondott beszéd alább olvasható:

"Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt egyetemi Vezetés! Tisztelt és kedves végzett Hallgatók! Hölgyeim és Uraim!

Azt mondják, Luxemburgi Zsigmond királyunk szavajárása volt, hogy „Lovaggá napjában akár ezer nemesembert is üthetek, de tudós emberré holtom napjáig se fogadhatok egyet sem!”. Magyarán a tudást nem lehet odaadományozni, azt bizony meg kell szerezni.

A tudás mögött ott van az egyén erőfeszítése, aki idejét nem kímélve bújta a könyveket, tanulmányokat, hallgatta az előadásokat, látogatta a szemináriumokat. De ami még fontosabb: elsajátított egy egyedi szemléletet, a gondolkodó és világot értő ember szemléletét. Bárki, aki valaha is egyetemi tanulmányokra adta a fejét, vállalta azt is, hogy egyszer megfelel ennek az ideának.

De az effajta tudás megszerzéséhez nem elég az egyéni teljesítmény. Kell hozzá az inspiráló környezet: a hozzáértő, hivatásukat szerető oktatók, a hasonlóan lelkes egyetemi pályatársak, s kellenek a megfelelő tárgyi feltételek is: a színvonalas egyetemi épületek, kollégiumok, felszerelt tantermek, könyvek és kutatási eszközök. Ha minden összeáll, s az egyéni ambíció inspiráló közeggel találkozik, ott születnek Luxemburgi Zsigmond tudós emberei.

De egyik legnagyobb magyar királyunk szavai mögött egy mélyebb értelem is meghúzódik. Zsigmond pontosan tudta, hogy a hazának van a legnagyobb szüksége a tudást birtokló „doktorokra”, kutatókra, szakemberekre, egyetemet végzett polgárokra. Olyan képzett emberekre, akik értenek az állam működéséhez, a kormányzati munkához. Nem véletlen, hogy uralkodása alatt vált Magyarország igazi európai nagyhatalommá. Amikor Magyarország Kormánya úgy döntött, hogy a közszolgálat tudományának külön egyetemet szentel, pontosan ez a megfontolás lebegett a szemünk előtt.

Ennek szellemében jött létre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ahol idén összesen 1845 hallgató szerzi meg a képesítését. Több százan a mai napon kapják meg a diplomájukat. Mára elértük, hogy az NKE az egyik legnépszerűbb egyetem. Míg a felsőoktatásba jelentkezők száma átlagosan 2 százalékos növekedést mutat, az NKE-re jelentkezők száma közel 12 százalékkel emelkedett. Ezzel az átlagon felül teljesítménnyel idén közel 10 ezren jelentkeztek az NKE valamely képzésére. Az is mindenképp kiemelendő, és talán nem véletlen, hogy a legnépszerűbb szakok többsége éppen ehhez a karhoz, az ÁNTK-hoz tartozik. Van mire büszkének lenni, ugyanakkor mégsem meglepő az NKE vonzereje, hiszen évről évre magasabb színvonalon teljesíti küldetését: a haza szolgálatára való felkészítést.

Ez az a sajátos szempont is, amely megkülönbözteti az NKE hallgatóit a többi végzős egyetemistától, egy mérnöktől vagy egy közgazdásztól. Azokat, akik ma itt átvehetik okleveleiket, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a köz szolgálatára képezte ki, a hazáért való odaadásra készítette fel. Ez olyan tudás, amely az élet minden területén kifizetődő. Akkor is, ha valaki valóban a közszolgálati pályát választja, de akkor is, ha esetleg máshol kívánja kamatoztatni tudását és tehetségét. Ez a tudás egy olyan kiváltság, amely nemcsak felelősséggel, de kötelességgel is jár. Az ilyen kötelesség lelkiismereti kérdés, tehát direkt módon még egy egyetem falai között sem tanítható, csak jó példával lehet átadni. Ez a kötelességtudat olyan érzés, amely belülről, a hazáért való tenni akarásból fakad. Nincs olyan nehézség vagy gond, amit nem lehet leküzdeni, ha a hazájukért tenni akaró fiatalok vannak körülöttünk.

Tisztelt Hölgyem és Uraim!

Gond pedig mindig akad. Nem túlzás ugyanis azt mondani, a szemünk előtt zajlik a történelem. Alig jutottunk túl a világjárvány okozta megrázkódtatáson – talán még nem is jutottunk túl rajta –, egyből egy energiaválság közepén találtuk magunkat. S mivel a baj sosem jár egyedül, a szomszédunkban kitört az elmúlt évtizedek legvéresebb európai háborúja, ami fenekestől felforgatott mindent körülöttünk.

Hetvenöt év után újra megjelent a háborús infláció, élelmiszerválság fenyeget a világ legszegényebb régióiban, tovább erősítve a déli határainkon lévő migrációs nyomást. S még az is megeshet, hogy Európa nyugati felében télen nemcsak az ipar áll le, de akár a lakosság energiaellátása is veszélybe kerülhet. Veszélyek keletről és délről, összeomlás nyugatról.

A világ pedig most döbbent rá, hogy ideje volna valódi kérdésekkel foglalkozni. Egy csapásra jelentéktelenednek el ilyenkor azok a viták, amelyek szerint a kontinensek közötti migráció alapjog, az iskolákban semleges nemű mosdókat kell építeni, vagy hogy a férfiak szüléshez való jogát biztosítani kell. A háború bebizonyította, hogy ezek a problémák valójában álproblémák. Most azokkal a létező egzisztenciális fenyegetésekkel kell foglalkozni, amelyek a valóságban gyökereznek. Elér-e a háború más európai országokat is? Képesek vagyunk-e védekezni, megvédeni biztonságunkat? Vagy lesz-e megfelelő energia mindenki számára télen?

Ilyen időkben minden döntésünk százszoros súllyal esik a latba. Aki jól sáfárkodik a talentumaival, az egész világot megnyerheti magának. Aki viszont rosszul játssza ki kártyáit, akár mindent el is veszíthet. Ha nem vigyázunk, a történelem megismételheti önmagát, és újra elveszíthetjük arra való jogunkat, hogy a saját hazánk ügyeiről mi magunk döntsünk. Ez pedig egyet jelentene azzal, hogy szabadságunkat kalitkára cseréljük, amit a magyar lélek és jellem nem szokott sokáig tűrni: vagy fellázad, vagy a bujdosók kenyere lesz a sorsa.

Ebben a bizonytalan világban egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy alig akad olyan kapaszkodó, ami biztosan kitart a legnehezebb időben is. Létezik azonban egy olyan általunk, emberek által alkotott képződmény, ami támfalként működik minden ilyen veszélyes helyzetben. Ez pedig nem más, mint a haza. Nekünk, magyaroknak a magyar haza. A haza jelenti a védőhálót, amely megtart, ha elbuknánk. A hazának cserébe viszont olyan hozzáértő szakemberekre van szüksége, akik tudásuk révén értő módon vihetik előre annak ügyét.

Éppen ezért az egyetemen megszerzett tudásra napjainkban nagyobb szükség van, mint eddigi életünkben valaha volt. Ezen a generáción múlik, hogy mi lesz a hazánkkal. Képes lesz-e megmaradni, képes lesz-e saját kezében tartani a sorsát. Ebben segít a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Az intézmény, amely megőrzi és felhalmozza minden előző nemzedék hozzáértését az állam működéséről, ismeretét a haza rendjéről, tapasztalatát a jó időkről és a rosszakról, és tudását a világ egészéről.

Napjainkban pedig olyan időket élünk, amikor a hozzáértés jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Minden magyar ember számára stratégiai fontosságú kérdés, hogy hogyan szervezzük meg saját magunkat, a saját országunkat, és hogy képesek vagyunk-e azt biztos kézzel irányítani is. Nincs idő tétlenségre. Ha nagy víz jön, nagy bárkát kell építeni. Éppen ezért össze kell tartani, munkának kell állni, meg kell szervezni közösségünket, amely elkezdheti a bárka építését. És ennek a közösségnek a magját jelentik a nemzedékek tudását birtokló, az állam működéséhez értő tudósemberek, azok is, akik ma itt, a teremben összegyűltek.

Kedves végzős Hallgatók!

Egy szakállas vicc szerint az egyszeri páciens nagyon fél a foghúzástól, ezért a fogorvos egy kis konyakkal kínálja. A bátorságvíz felhajtása után kérdezi a doktor, hogy fél-e még, mire a páciens ezt válaszolja: Dehogy félek, doktor úr! Most próbáljon valaki akár csak egy ujjal is a fogamhoz nyúlni!

Csak azért idézem ide ezt a történetet, mert bátorítani szeretném Önöket. Nincs az a nehézség, amin megfelelő hozzáállással, felkészültséggel és szemlélettel ne lehetne úrra lenni. Az előttünk álló feladatok és kihívások nagyok. A problémák, amikkel meg kell küzdenünk, akár meg is rémíthetnek minket. Én viszont azt tanácsolom mindenkinek, hogy éljen a kínálkozó alkalommal, és ragadja meg a lehetőséget!

Nem számít, hogy akár tovább folytatják tanulmányaikat, vagy megkezdik profi karrierjüket, az a sok-sok ismeret, amit elsajátítottak, az elkövetkezendő években nyeri el értelmét. Önökön a sor, hogy megmutassák, az új seprű jobban seper, az új lovak jobban húznak. Ha kellő elszántsággal néznek az előttünk álló kihívásokra, akkor annak minden emberi számítás szerint meglesz a jutalma: Önök is léphetnek egyet előre, és a haza is megerősödve kerülhet ki az átalakuló világ változásaiból.

Nem marad más hátra, mint hogy őszintén gratuláljak Önöknek, és sok sikert kívánjak a továbbiakban!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!"