A múlt héten két évtizedes mélypontra került az euró a dollárral szemben – ez nem csak puszta pénzügyi kérdés, de tágabban az Európai Unió gyengélkedő hatalmi szerepére világít rá.

Azt, hogy az eurózónába tartozó tagállamok közös fizetőeszköze olyan gyenge szintet ért el, mint 2002-ben, és közel járt a dollárral való paritáshoz, az európai gazdaságok visszaesésével és a recesszióval kapcsolatos félelmek okozzák. Ennek hátterében pedig a háború miatti energiaár-emelkedés és a kontinens energiaellátásának bizonytalansága áll.

A kockázatok mögötti egyik fő tényező a beérkező orosz gáz csökkenő mennyisége.

Az Északi Áramlat-1 elnevezésű, orosz–német összeköttetésű gázvezetéken az Európa legnagyobb gázpiacának számító Németországba érkező földgáz mennyisége a felére esett június közepén. Ráadásul ezen a vezetéken ma karbantartási munkák kezdődnek, és a német gazdasági miniszter bizonytalan a gázcsap újranyitásával kapcsolatban.

Eközben nemrég jelentette be az egyik norvég olajipari vállalat, hogy több gázmezőn átmenetileg leállítja a termelését, ami ismét lökést adott a gázárak drágulásának, amelyek így újabb csúcsokat érhetnek el. Ez azért lényeges az Unió gazdasági helyzete szempontjából, mert a háború óta Norvégia különösen fontos szerepet játszik az energiahordozók szállításában.

Az energia árának emelkedésével párhuzamosan nőnek az eurózóna importköltségei is. Az országcsoport külkereskedelmi egyenlege az év első négy hónapjában 126 milliárd eurós mínuszt mutat szemben a tavalyi 61 milliárdos többlettel.

Az EU-nak ezt a kiszolgáltatott helyzetét „árazzák be” a piaci szereplők most, amikor a rossz kilátások miatt bizonytalannak ítélik az eurót, és kockázatkerülő magatartással a biztos befektetésnek és értékállónak tűnő dollárt választják.

Az euró tehát egy olyan pesszimista légkörben esik, ahol a piaci döntéseket a háború miatti geopolitikai helyzet és az egyre inkább fokozódó energiabizonytalanság befolyásolja – Európa számára negatív irányba.

️Ezért amire most szükség van, az a minél hamarabbi béke, nem pedig a konfliktus elnyújtása. Nemcsak mi, de az uniós tagállamok is ebben érdekeltek, és az európai gazdaság is csak így kerülheti el a recessziót.

Mi mindent megteszünk a békéért, és azt is vállaltuk, hogy nem hagyjuk, hogy a magyarokkal fizettessék meg a háború árát.

Meg fogjuk védeni a teljes foglalkoztatottságot és a rezsicsökkentést. Meghosszabbítottuk az árstopokat, és nemet mondunk a brüsszeli gázembargós tervekre!