Diplomaosztó a Mathias Corvinus Collegium - MCC közösségében. Gratulálok a végzősöknek! ‍👏🇭🇺

Az eseményen elhangzott beszéd alább olvasható:

"Kedves Diákjaink! Hölgyeim és Uraim!

Van egy történet, ami szerintem jól megvilágítja azt, hogy miről szól a Mathias Corvinus Collegium, mi az a mögöttes filozófia és szemlélet, amely az MCC-s létet és az itt folyó tevékenységünket áthatja. Az anekdota így szól:

Miután Pézsa Tibor 1964-ben kardvívásban megnyerte a tokiói olimpiát, és a nyári játékokat követően elkezdett edzeni mesterével, Szűts Jánossal, akkor mestere odaállt Pézsa elé, és csak annyit mondott: „Semmi baj nincs Tibor, most már, hogy olimpiai bajnok lettél, ráérsz megtanulni vívni”. S valóban, az első edzésen a mester egyetlenegy mozdulatot, egyetlen egy vágást ismételtetett a tanítványával több mint egy órán keresztül. Ráadásul azt a vágást – az úgynevezett fejvágást –, amit legelőször szokás megtanítani a kezdőknek. Hát még egy friss aranyérmes olimpiai bajnoknak!

Miért tanulságos ez a történet? Részben talán azért, mert érdemes odafigyelnünk a jó gyakorlatokra – hiszen a vívás a legeredményesebb olimpiai sportágunk. De ami még ennél is fontosabb, az az, hogy a történet rávilágít egy régi igazságra, bölcsességre: nevezetesen, hogy a tehetség akkor válhat igazán páratlan és mély tudássá, akkor lehet a tevékenységünk valóban kiváló, ha a tehetség mellé akaraterő, alázat és fegyelmezettség is társul.

Mi itt az MCC-ben pontosan erre törekszünk: szorgalom és munka révén ki-ki találja meg a maga útját annak érdekében, hogy tehetsége kibontakozzon, és az a tehetség ne csak önmaga, de a közösség, a nemzet számára is hasznos legyen. Tudjuk, hogy nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenni.

S kitartó munkára és alázatra van szükség az oktatók részéről is, akiknek ezúton is érdemes megköszönnünk az egész éves áldozatos munkájukat. Az anekdota folytatása szerint amikor egy órája gyakoroltak, a Pézsa Tibor odalépett mesteréhez és azt mondta: „Mester, nem lehetne mást csinálni, mert már nagyon unom”. Erre Szűts azt felelte: „Ha kettőnk közül valaki unja, akkor az én vagyok”. Érdemes az oktatói kart nagy megbecsültségben tartani, senkinek sem könnyű a helyzete.

Igen ám, de a nap végén mégiscsak arra kell válaszolnunk, hogy jobbak lettünk-e, okosabbak lettünk-e, többek lettünk-e. Más kérdéseket is feltehetnénk, és azokra más válaszaink születnek, de egy dolog biztos: ha ezeket a kérdéseket tesszük fel magunknak, hogy jobbak lettünk-e, okosabbak lettünk-e, többek lettünk-e, azt gondolom, hogy végigtekintve az elmúlt egy éven, az MCC valamennyi diákja, oktatója és munkavállalója határozottan és őszintén igennel válaszolhat. Beérni látszik mindannyiunk közös munkájának a gyümölcse!

Az MCC, a Mathias Corvinus Collegium az ország legerősebb közösségévé vált, büszke, magyar fiatalok, tele ambícióval és a világra való nyitottsággal. Ezek vagyunk mi, ezek vagytok ti. Gratulálunk mindenkinek az elért eredményekhez, és további szép sikereket kívánok! Köszönöm szépen!"