Tegnap mutatta be a Habsburg Ottó Alapítvány Klaus von Dohnanyi „Nemzeti érdekek - Útmutatás a német és az európai politika számára a globális átalakulások korában” című könyvének magyar kiadását.

A 93 éves von Dohnanyi az 1960-as évek végén váltott az akadémiai munkáról a politika világára, a következő évtizedekben pedig a Németországot jelenleg is kormányzó szociáldemokraták Bundestag-képviselője, államtitkára és minisztere is volt.

A most bemutatott könyve egy hosszú politikai karrier tapasztalatait foglalja össze, és Európa-politikai minimumként ajánlja azt nem csupán az SPD, hanem az egész német politika figyelmébe. Von Dohnanyi úgy foglalja össze az alapvetését, hogy az Európai Unió „államok szövetsége, nem pedig államszövetség”.

A könyv európai külpolitikát érintő gondolatai most különös aktualitással bírnak. Von Dohnanyi Willy Brandt és Helmut Schmidt kormányának volt a tagja: szerinte a két nyugat-német kancellár által képviselt úgynevezett Ostpolitik logikáját kellene most újra felfedezni.

Az Ostpolitik 1969-es indulásakor alapvetően arról szólt, hogy az NSZK hosszú idő után elismeri az NDK-t, megnyitja a diplomáciai kapcsolatokat, és abban bízik, hogy a kommunista rendszer majd a saját súlya alatt omlik össze, megnyitva az utat az újraegyesítés előtt.

Az Ostpolitik azonban egy szélesebb, geopolitikai paradigmaváltást is jelentett: egy olyan uniós külpolitikát javasolt, amely az amerikai érdekekhez képest önállóan, de az európai érdekekkel összhangban nyit és kezdeményez a Szovjetunió felé.

Brandt és Schmidt vállalkozása nem kevésbé nehéz geopolitikai konstelláció mellett indult el: a két szuperhatalom közötti enyhülés, vagyis a détente korszaka még csupán ott tartott, hogy a nukleáris fegyverkísérleteket korlátozták; a geopolitikai szembenállás azonban továbbra is éles volt – ekkoriban kezdett például a vietnámi proxyháború igazán kibontakozni.

A könyvbemutatón von Donanyi megjegyezte: „a Magyarország felé megfogalmazott uniós szemrehányások nagy része tényszerűen nem stimmelt. Európa nem szuverén, függünk az Egyesült Államok különböző biztonságpolitikai intézkedéseitől. Az együttműködés fontos, de az amerikai érdekek mások, mint az európaiak”.

Magyarország álláspontja szerint az ukrajnai háborúban végre az európai érdekeket kellene képviselni. Az európai érdek pedig nem az, hogy olyan szankciós intézkedéseket hozzunk, amelyek Oroszországra sokkal kisebb hatással vannak, a céljaitól sem tántorítják el, de könnyen térdre kényszeríthetik az európai gazdaságot. Emellett az sem az érdekünk, hogy a mielőbbi tűzszünet és békekötés helyett még hevesebbé tegyük a háborút.

️Önálló külpolitikára van szükség, ellenkező esetben könnyen találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy Európa lesz nem csupán a háború, hanem az új geopolitikai verseny legnagyobb vesztese is.