Szörnyű háború a szomszédban, az oroszok pusztítanak, az ukránok szorulnak vissza, s ránk köszönt a globális élelmiszer- és energiaválság kora. Ebben a helyzetben gondolja Brüsszel megoldásnak az olajembargót.

Hazánk nélkül is megcsinálhatták volna, de végül nem tört meg az egység, létrejött a csomag, s felmentést kaptunk a nélkülözhetetlen csővezetékes szállítás alól. Ha a jövőben az EU el akarná törölni a felmentvényt, azt csak szintén az Európai Tanács egyhangú döntésével tehetné meg. Így képesek leszünk viszonylag épségben átvészelni az előttünk álló időszakot, megvédjük a családtámogatást, a rezsicsökkentést, a teljes foglalkoztatást és a nyugdíjakat. Az infláció miatt a bankoknál és az energiaszolgáltatóknál keletkező extraprofit nagy részét különadóként elvesszük, és a hadsereg megerősítésére, a rezsicsökkentés megvédésére fordítjuk. A költségvetésihiánycél teljesül, a magyar emberek biztonságban vannak, közben a csővezetékes olajszállítás és az új adónemek együtt válságállóbbá teszik Magyarországot.

De mi lesz Európával?

Az energiaárak az egekben, az infláció északon tombol, a költségvetés a délieknél romokban. Közben egyre többet hallani egy hetedik csomagról, amely a gázszállításokat is érintené. Ennek a fele sem tréfa, az orosz gáz hiánya szó szerint lekapcsolná a fűtést és a világítást Európa több országában. S ha Európa bedől, a bukást mi sem kerülhetjük el. Akárki nyerje is meg a szomszédban zajló küzdelmet, ebben a háborúban Európa veszíteni fog. Az oroszok még nyerhetnek, az ukránok még nyerhetnek, a kínaiak és az amerikaiak is, de mi biztosan nem. Ilyenkor a ballépések hatása megnő: nem elég, hogy az unió elvesztette azt a képességét, hogy egy vele szomszédos konfliktust megakadályozzon, maradék erejével épp lábon készül lőni önmagát.

Ha van akut feladata a magyar Európa-politikának, akkor az ennek a megakadályozása. Azt kell tennünk, amiben a legjobbak vagyunk: meg kell próbálnunk visszaterelni Európát a helyes útra.

Ideje újra feltűrni az ingujjakat.