Online konferenciát rendezett tegnap a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért és a Századvég Alapítvány az Európa Projekt 2021 családokkal kapcsolatos kutatási eredményeinek bemutatására. Az eseményen elhangzott beszéd alább olvasható:

"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az a kutatás, aminek bemutatására ma itt összegyűltünk, még azelőtt készült és lezárult, hogy háború tört volna ki a közvetlen szomszédságunkban, Ukrajnában. Témája, a család európai értéke látszólag messze esik a most mindenkit foglalkoztató háború kérdésétől.

De ha jobban szemügyre vesszük, látjuk, hogy a két kérdés igen sok ponton kapcsolódik egymáshoz. Az ukrajnai háború több dologra is fájdalmas élességgel világított rá.

Arra például, hogy Európa a tagadhatatlan gazdasági és demográfiai problémái mellett immár azt sem mondhatja el magáról, hogy a béke szigete lenne. És arra is, hogy nem áll rendelkezésére olyan erő, amellyel aktív cselekvőként befolyásolhatná az eseményeket. Sokkal inkább csak sodródik velük, és leginkább reménykedik a konfliktus békés lezárultában.

Ha van számunkra fontos hosszú távú tanulsága az orosz–ukrán konfliktusnak, akkor az az, hogy Európának ideje ismét saját kezébe vennie a sorsát. Mindenképpen ki kell maradnunk ebből a háborús konfliktusból, és meg kell akadályoznunk, hogy magyar családok fizessék meg az árát, például az élelmiszerek vagy az energia drágulása révén.

A béke megtartásához azonban erő kell. Csak az erős nemzeteknek jár szabadság, csak az erős nemzeteknek jár béke, csak az erős nemzet alakíthatja saját maga a saját sorsát. Ez az erő pedig sok összetevőből áll. Az erős gazdaság, az erős hadsereg, az erős állam mind fontos kellékek.

De ami mindegyiknél is fontosabb, az azoknak az emberfőknek a megléte, akik a nemzetet alkotják, akik egy országot felépítenek és működtetnek. Emberfők pedig nem lesznek gyermekek, utódok nélkül.

Európában sok a vitás kérdés, de azzal kapcsolatban szinte teljes az egyetértés, hogy a demográfiai helyzet az egyik legfontosabb kihívás, amivel jelenleg szembesülünk.

Az Eurostat előrejelzései szerint az Európai Unió népessége a jelenlegi 446 millió főről 2050-re 400 millió főre esik vissza, amennyiben nem változnak a termékenységi arányszámok.

Gyorsan hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a nagy egyetértés csak a probléma leírásáig tart. A megoldás tekintetében már igen eltérőek a vélemények. Sok nyugat-európai ország azt a felfogást követi, hogy az Afrikából, a Közel-Keletről és a világ más, tőlünk távoli helyeiről érkező bevándorlók jelenthetik a megoldást.

Európának meg kell értenie, hogy – a mi meggyőződésünk szerint – ez zsákutca. Az idegen vallási és kulturális háttérből érkező, alkalmazkodni sok esetben nem is kívánó bevándorlók jelenléte nem a probléma megoldását, hanem súlyosbítását jelentené: a hagyományos európai társadalmunk végzetes átalakulását, pontosabban felszámolódását okozhatja.

A bevándorlást pártoló nyílt társadalom baloldali ideológiája szerint persze ebben nem lenne semmi kivetnivaló. Sőt, éppen hogy kívánatosnak tekinti ezt a folyamatot.

A nyílt társadalom egyike azoknak a progresszív utópiáknak, amelyek a régi marxista hagyományokat követik. Ez nem jelent mást, mint hogy társadalmi csoportokat fordítanak egymás ellen, és a köztük lévő egyetértést felszámolva és ellenségeskedést szítva ígérnek igazságosabb világot. Semmit nem változott a módszer a Kommunista kiáltvány óta.

Korábban a társadalmi osztályokat – az alsóbb és felsőbb osztályokat – fordították egymással szembe, most a hagyományos család és nemzet híveivel szemben indítanak támadást, hogy felszámolják a társadalom szövetét.

A bevándorlás és a genderideológia Európára erőltetése ezért lett a nyílt társadalom legfontosabb célja. Előbbi kikezdi a keresztény kulturális alapokat, a nemzetállamokat, utóbbi pedig felszámolja a hagyományos családmodellt. A nyílt társadalom eszméjét különösen veszélyessé teszi, hogy többen – kiváltképp Soros György és egyéb gazdag üzletemberek – üzleti lehetőséget is látnak benne. Rájöttek, hogy ha felszámolják az olyan értékeket, mint az Isten, haza és család hármasa, akkor a pénz marad az egyetlen fontos értékmérő. Más identitáselem ugyanis nem marad, csak ami pénzben mérhető.

Így a fogyasztói kosarunk határozna meg bennünket. Ez az oka annak, hogy spekulánsok és multinacionális vállalatok oly készségesen hirdetik a nyílt társadalom eszméjét.
Miután pedig mégsem sikerült az elmúlt években a tervek szerint haladniuk a nyílt társadalom ideológiai céljainak megvalósításával, a szülőket megkerülve próbálnak a gyermekeink fejébe férkőzni a genderideológiával. Azért próbálják meg relativizálni a nemek közötti természetes különbségeket, mert ez is a hagyományos keretek lebontásának fontos része.

Ez a módszer, amit nem lehet másnak tekinteni, mint a gyermekeink ideológiai agymosásának, sajnos a történelem legsötétebb diktatúráit idézi. Megítélésünk szerint éppen ellenkezőleg kellene lennie: az állam elsődleges kötelessége a gyermekeink védelme kellene hogy legyen.

E negatív törekvések megfékezését szolgálja az április 3-án tartandó népszavazás is a gyermekeink védelméről. A törvényeket alapesetben a demokratikusan megválasztott parlamenti többség hozza. Mégis fontos lehet a plusz legitimáció olyankor, amikor a demokratikus többség óhaját belső és külső erők is megkérdőjelezik.

A gyermekvédelmi törvény megjelenése óta a baloldali ellenzék össztüze alatt áll, és annak eltörlését helyezték kilátásba hatalomra kerülésük esetére. Az Európai Unió – Brüsszel – sajnos még tovább merészkedett. Szabályos politikai zsarolás tárgyává tette a törvényt, amikor a világjárvány utáni uniós újraépítési forrásokat a gyermekvédelmi törvényre hivatkozva zárja el éppen most Magyarországtól.

A magyar népszavazás célja, hogy megállítsuk a genderideológia előretörését. Egy amúgy is elbizonytalanodó világban az oktatási rendszer nem növelheti tovább a bizonytalanság érzését. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy gyermekeinket elbizonytalanítsa. Ellenkezőleg: éppen az lenne a feladata, hogy a gyermekeinket identitásukban megerősítse.

Mi továbbra is egy szabad országban szeretnénk élni, ahol felnőtt emberként mindenki azt csinál, amit akar. De azt nem engedhetjük meg, hogy a progresszív ideológia, a progresszív demagógia terjesztői a gyermekeken keresztül próbáljanak meg célt érni ott, ahol korábban kudarcot vallottak.

A baloldali genderideológia hívei ráadásul a jelek szerint még annyi morális érzékkel sem rendelkeznek, mint a nápolyi maffia, a Camorra. Ott ugyanis a gyermekek még bandaháború esetén is tabunak számítanak, miközben szinte minden más megengedett. Legalább ennyi belátást szeretnénk mi is kérni a magyar és a nemzetközi baloldaltól, hogy a gyermekeinket hagyják békén.

A magyar kormány a családok megerősítésében és a gyermekek védelmében látja a helyzet kulcsát. Erre a célra épül az az öt alapelv is, amelyen a magyar családpolitika az elmúlt 12 évben nyugodott. Anyagilag előnyössé kívánjuk tenni családalapítást, azt gondoljunk, hogy a magyar családoknak saját tulajdonú lakásban és ingatlanban kell élniük, nagyon fontosnak tartjuk az édesanyák helyzetének megerősítését és a család és a gyermekek védelme mellett a családbarát környezet megteremtését is szerte az országban.

A családok és gyermekek törvényi védelme szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres családpolitikának. Ezért ezen elvek mentén dolgoztunk az elmúlt 12 évben, és alakítottuk ki támogatási politikánkat.

Nem túlzás azt mondani, hogy családpolitika 2010 előtt nem létezett Magyarországon. A baloldali kormányoknak nem volt családpolitikai céljuk és célcsoportjuk sem.

Miközben 2010 és 2020 között 5 százalékra emelkedett a GDP-n belül a családtámogatások összege. Ráadásul 2022-től már a GDP 6,2 százalékát is eléri ez az arány, amivel az első helyre kerültünk az Európai Unióban. Ezzel szemben 2002-ben mindössze a GDP 1,5 százalékának megfelelő támogatáshoz jutottak a magyar családok, ami alig emelkedett 2010-ig – ez is alátámasztja az előbbieket.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mennyire bizonyultak eddig megtérülőnek ezek az óriási ráfordítások. A családpolitikába való befektetés valóban hosszú távra tekintő megközelítést igényel, és az eredménye egyáltalán nem garantált.

Mégis, az eltelt viszonylag rövid idő – egy évtized – alatt is komoly eredményeket tudtunk felmutatni. 200 000-rel több gyermek született, akik nem születtek volna meg, ha nem lett volna ez a családtámogatási rendszer. A házasságkötések száma folyamatosan nő, a válások és az abortuszok száma a jogi környezet érintetlenül hagyása mellett is folyamatosan csökken.

A legfontosabb mérőszám azonban mégis a termékenységi ráta. A születések száma némileg félrevezető lehet, tekintettel arra, hogy a magyar társadalom sajnálatos módon egyelőre még öregszik és zsugorodik, vagyis kevesebb ember képes gyermeket vállalni abszolút számban, ezért fontos a termékenységi rátát figyelnünk. Ez a szám 1,6-ra emelkedett a több mint egy évtizeddel előtti 1,2-ről, ami vitathatatlan eredmény. Ilyen fejlődést ennyi idő alatt Európában más ország nem tudott elérni.

Mi azonban nem elégszünk meg az eddigi eredményekkel. A célunk, hogy a gyermeket vállalók ne csak ne járjanak rosszabbul, ahhoz képest, mint ha nem vállalnának gyermeket, hanem járjanak sokkal jobban.

Ezekben a célkitűzésekben nemcsak az elért eredmények, de a ma itt bemutatandó Európa Projekt-felmérés is megerősít bennünket. Megtudhatjuk belőle ugyanis, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége hozzánk hasonlóan vélekedik a kulcskérdésekről, de még a régiós országok tekintetében is sok az átfedés a magyar megközelítéssel.

Hazánkban például a válaszadók közel kilenctizede, de a V4-ek esetében is közel háromnegyede belső erőforrásból oldaná meg a népesség növelését, nem pedig bevándorlás segítségével.

A nagycsaládok támogatása mellett kiáll a magyarok négyötöde, de a volt szocialista blokk egészében is közel kétharmad ez az arány. A saját tulajdonú családi otthon kérdésében is elsöprő, 90 százalékos azon magyarok aránya, akik fontosnak tartják e törekvés támogatását. Ami némileg érdekes, hogy egész Európára vetítve is kétharmados ez az arány, miközben számos olyan nyugat-európai ország van, ahol a saját ingatlantulajdon kultúrája és gyakorlata kevésbé elterjedt, mint Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A következő kormányzati ciklus legfőbb törekvése tehát Magyarországon a békéhez szükséges erő megteremtése lesz. Ennek pedig két kulcseleme van: az ország védelmének fizikai biztosítása és a nemzet fennmaradását biztosító családok további erősödése és erősítése.

Ha április 3-án a választók ismét kitüntetnek minket bizalmukkal, akkor a következő időszak legfontosabb lépései és kormányzati területei biztosan a családtámogatási rendszer további bővítése és a hadseregfejlesztés folytatása lesznek. Azt gondoljuk, hogy ez a két terület a béke és a magyar családok biztonságának a záloga, éppen ezért kitüntetett figyelmet érdemelnek. De most át is adom a szót az Európa Projekt szakértő bemutatóinak. Szeretnék őszinte szívvel gratulálni nekik. Ez egy hiánypótló, egész Európában egyedülálló projekt, egyedülálló eredményekkel, egyedülálló összehasonlítást lehetővé tevő adatokkal. Annyit kívánok csupán, hogy az eljövendő évek hasonló felmérései Magyarország esetében mind egyre jobb mutatókkal szolgáljanak majd. És abban csak reménykedni tudunk, hogy idővel mindenki megérti Európában: demokráciánk és keresztény európai kultúránk csakis erős családokra és nemzetekre alapozva maradhat fent.

Köszönöm szépen, hogy meghívtak! Köszönöm, hogy meghallgattak!"