Interjú a Magyar Hírlapban az ukrán–orosz háborúról, az áprilisi választásokról, a gyermekvédelmi referendumról, valamint a Mathias Corvinus Collegiumról.

A legfontosabb, hogy Magyarországnak ki kell maradnia ebből a háborús konfliktusból.

Mi békét akarunk, minden mozgásunk ebből a testtartásból értelmezhető. Természetesen elítéljük az orosz agressziót, és támogatjuk az uniós egységet, de azt nem szeretnénk, hogy ennek a háborúnak a magyarok igyák meg a levét.

A baloldal minden olyan nyilatkozata, ami ezzel ellentétes, csak a háborús retorikát erősíti, a feleket hergeli, és Magyarország biztonságát kockáztatja. Ezért megfontoltságot javaslok. Ajánlom figyelmükbe a régi mondást: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.

A járványok, az energiaválság, a gazdasági krízisek és a háború okozta bizonytalan helyzetre a magyar politikában kétféle válasz létezik.

Az egyik az elmúlt 12 évben is követett politikai irány, amely biztonságot kínál a magyaroknak, hiszen sikeresen megküzdött a gazdasági válsággal, a járvánnyal és a migrációval is. A most következő történelmi periódusban különösen fontos, hogy kompetens, nyugodt, kiszámítható, hatékony vezetése legyen az országnak. Ezt képviseli a Fidesz–KDNP.

A baloldali másik út ennek éppen az ellenkezője, egy kipróbált és bizonyítottan kudarcos alternatíva. Most, az orosz–ukrán konfliktus kapcsán – ha ők lennének kormányzati pozícióban – háborús fenyegetettségbe sodornák az országot, céltáblát rajzolnának a mellkasunkra. Ha áprilisban sikerül döntő vereséget mérni a Gyurcsány–Bajnai-korszakból kinövő baloldalra, talán végre létrejöhet egy olyan magyar politika, ahol a különböző ideológiai beállítottságú pártok nemzeti alapon képesek együttműködni.

️Ehhez azonban most nem kormányváltásra, hanem ellenzékváltásra van szükség.