Egy háború komoly dolog. A haderőfejlesztés úgyszintén. Ugyan hogyan lehetne erős honvédelem nélkül az ország és az emberek biztonságáról beszélni?

Mindez józan ésszel beláthatónak tűnik. Ám a kivétel mindig erősíti a szabályt: ez a kivétel pedig – sajnos már megszokott módon – a magyar baloldal.

Egyszer megfontolatlan, kapkodó és veszélyes állításokat tesznek olyan kérdésekről, mint a fegyverszállítás, amivel Magyarország biztonságát kockáztatják. Máskor pedig azokat a stratégiai jelentőségű fejlesztési programokat támadják, amelyek nélkül katonáink és a fegyveres testületek nem volnának képesek megvédeni a határainkat, eleget tenni a NATO-kötelezettségeknek és biztosítani a rendet és a biztonságot.

Az még talán hagyján, amikor a politikai vitákban „csak” szavakkal kritizálják a magyar haderőfejlesztést. De 2010 előtt, amikor hatalmon voltak, egyenesen kormányprogrammá tették a Magyar Honvédség leépítését: 8 év alatt 18 ezer fővel csökkent a hadsereg rendszeresített létszáma, 2010-ben 17 (!) tartalékosunk volt, 50 ezer különféle haditechnikai eszközt és hadfelszerelést adtak el, megszűnt 50 katonai szervezet, az ország páncélosképessége egy századnyi erőre csökkent.

Ehhez képest mi bő tíz év alatt háromszorosára növeltük a védelmi kiadásokat, jelentősen emeltük a katonák illetményét, bevezettük a katonai életpályamodellt, a hadiipar fejlesztésével és a haderő modernizálásával ma már ütőképes szárazföldi és légi képességekkel rendelkezünk.

Ha a baloldalon és Vadai Ágnesen, egykori honvédelmi államtitkár asszonyon múlna, akkor se a katonáknak kijáró megbecsülés, se hadsereg, se biztonság nem lenne. Bár, már ami az egészségügyet illeti: vizitdíjat biztos fizetnénk!