A Lechner Tudásközpont Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóságának gondozásában megjelent a "Megújuló vidéki örökségünk" című kiadvány harmadik kötete, amely a népi építészeti értéket képviselő épületek helyreállítására létrehozott Népi Építészeti Program második évének eredményeit mutatja be. Az 1,5 milliárd forintos keretösszegből a 2018-as évben 219 népi építészeti emlék nyert támogatást, amelyek felújításai az elmúlt évben zárultak le.

A kötet köszöntőjét alább olvashatják:

"Van egy filozófiai jellegű kérdés, melyet egy, a vidéki épített örökség, a népi építészettel foglalkozó kötet elején ritkán tesznek fel, mégis érdemes foglalkozni vele.

Miért is csináljuk? Miért őrizzük meg, újítjuk fel és látogatjuk meg időről időre elődeink építészeti remekeit? Rövidre zárom a kérdést, hiszen a választ Kodály Zoltán már mindenkinél pontosabban megfogalmazta. Az a Kodály, aki a népzene területén hasonló célokat tűzött ki, mint a Lechner Tudásközpont Népi Építészet Programja az építészetet tekintve, így fogalmaz:

„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának".

Pontosan erről van szó!

Alapvető igazság, hogy saját kultúránkat nem elég megőriznünk, hanem újra meg kell szereznünk: képesnek kell lennünk megélni. Így lesz az élettelen kőből és fából a napjainkat alakító valóság. Nekünk ebben feladatunk van. Ha rezervátumba zárjuk saját kultúránkat, elveszítjük azt. Ha viszont gondját viseljük, megéljük, továbbgondoljuk, akkor folytatódik az a hagyomány, amely idáig is útmutatóként szolgált történelmünk során.

Éppen ezért Magyarország Kormánya elkötelezett a tradicionális értékek és a nemzeti örökség megőrzésének támogatása mellett. A kulturális értékek védelme és fenntartása egyben alkotmányos kötelessége is a mindenkori kormányzatnak. A Népi Építészeti Program ebben az erőfeszítésben tölt be különösen fontos szerepet.

A magyar kultúrát tehát élővé kell tenni, és ebben a feladatban a magyar államnak oroszlánrészt kell vállalnia. A köszöntő elején feltett filozófiai kérdésre azonban csak akkor kapunk kielégítő választ, ha megvizsgáljuk tetteink értelmét is - ahogyan erre Kodály is utal.

Az egyre inkább elterjedő modern életforma, az egyre inkább sablonossá és lélektelenné váló modern építészet korában a népi építészet és kultúra sosem látott jelentőségűvé válik. Ha a modern építészet sivatag - márpedig sokszor érezzük így a lélektelen egyenépületek között járkálva -, akkor a népi építészet oázis, melynek kincseiből részesedve feltöltekezhetünk, s az itt megélt hagyományt visszacsempészhetjük mindennapjainkba. Nagyon is konkrét dologra gondolok: a kortárs magyar építészet – eltekintve néhány valóban eredeti és ambiciózus kísérlettől – adós még azzal, hogy meghaladva a modernitás univerzalizáló törekvéseit, megalkossa saját nyelvét, azaz a XXI. század elejének magyar építészeti stílusát.

Meggyőződésem, hogy a népi építészeti örökség erre az egyik legjobb kiindulópont - ahogyan arra Kós Károly már évtizedekkel korábban rámutatott. A jelen kötetben bemutatott, helyreállított és megőrzött épületek ehhez a feladathoz is óriási segítséget nyújtanak. Ezek a népi kultúra oázisának kincsei, amelyeket vissza kell csempésznünk a modern épített környezetbe.

Jó böngészést, azaz az oázisban megtett kellemes sétát kívánok!"