„Amikor külföldön vagyok, mindig tartom magam a szabályhoz, hogy soha nem kritizálom vagy támadom a saját hazám kormányát. Miután hazaértem, persze bőségesen bepótolom az emiatt kiesett időt.”

Ezt az ellenzékben lévő Winston Churchill fogalmazta meg 1947-ben a hatalmon lévő baloldali kormánnyal kapcsolatban.

️Sajnos a magyar baloldal a rendszerváltoztatás óta a mai napig nem érzi magáénak ezt a fontos szabályt. Szinte zsigeri reflex politikusaiknál, hogy önkéntelenül külföldieknek teregetik ki a szennyest, amint nem értenek egyet valamely hazai történéssel.

Szomorú, de sajnos annyira nem meglepő, hogy a magyar balliberális ellenzék a visegrádi országok éltanulójának számít, ha arról van szó, hogy saját kormánya és országa ellenében kell fellépnie. Egy, a témáról idén készült tanulmány az európai parlamenti képviselők módosító indítványainak tartalmát elemezve kimutatta, hogy a magyar ellenzék EP-képviselői szlovák, cseh és lengyel társaiknál lényegesen több esetben dolgoznak saját országuk kormányzati célkitűzéseinek ellenében.

A magyar nemzeti szempontokat rendszeresen felülírja náluk a pártérdek és az ideológia. Így például 2020 novemberében közös nyilatkozatban szorgalmazták a magyar baloldali EP-képviselők, hogy a politikai zsarolás egy típusaként működő úgynevezett jogállamisági feltételekhez kössék a hazánkat megillető uniós forrásokat. Dobrev Klára és Donáth Anna pedig idén nyáron követelték a Magyarországnak járó uniós pénzek befagyasztását a magyar gyermekvédelmi törvény kapcsán tartott vita során az Európai Parlamentben.

Nagyon szomorú látni ezt a jelenséget, mert volt, van és lesz épp elég külső kihívás, amely ellen ösztönösen össze kellene zárnunk.

Érdemes lenne Churchilltől tanulni e téren.

Kép: United Nations Information Office, New York / Public domain