Nemrég készített tanulmányuk kapcsán a Mandiner a Migrációkutató Intézet két kutatójával, Sayfo Omarral és Gönczi Róberttel beszélgetett.

️Szemben a liberális-progresszív körök minden alapot nélkülöző állításával, miszerint a migráció csupán hatalomtechnikai eszköz és „képzelt” fenyegetés, a szerzők alapos és mélyreható elemzése szerint a közel-keleti és afrikai térség országaiban az elvándorlási kedv fokozódik, így az Európába irányuló migrációs nyomás kétségtelenül nőni fog. A migráció tehát nem fikció, hanem társadalmi realitás.

A kutatók megállapítása szerint Európát ma válsággócok veszik körül, és az azokban, illetve a hagyományos migránskibocsátó országokban megfigyelhető belső gazdasági-politikai instabilitás a migráció fő kiváltó oka. Afganisztánban a gazdaság mélyrepülésben van, Szíria 2011 óta a GDP-jének 70%-át elvesztette, Etiópiában és Szudánban polgárháború zajlik, és puccsok követik egymást, a Száhel-övezetben pedig erőszakos milíciák gyakorolják a hatalmat, amelyek között folyamatos a konfliktus.

Ráadásul a migránstömegeket elszállásoló olyan országok, mint például Törökország, Libanon, Marokkó vagy Tunézia, szintén romló vagy stagnáló gazdasági helyzettel, belső társadalmi feszültségekkel és a Covid-járvány okozta negatív hatásokkal néznek szembe.

Ennek fényében nem meglepő, hogy Európa marad az egyetlen célpont a migránsok számára, s érezhetően nő a migrációs nyomás az EU-ba vezető valamennyi bevándorlási útvonalon: a Frontex legfrissebb adatai szerint a közép-mediterrán útvonalon az idei év első 11 hónapjában közel négyszer annyi illegális határátlépési kísérlet történt, mint 2019-ben, és hasonló tendencia figyelhető meg a nyugat-balkáni úton is. A keleti fronton pedig 12-szeres (!) a növekedés a két évvel ezelőtti adathoz képest.

A számok önmagukért beszélnek: az EU ma soha nem látott migrációs nyomás alatt áll. A szerzők elemzése azonban arra is rámutat, hogy a migráció megoldása a kibocsátó országok segítésében, támogatásában és a helyi konfliktusok deeszkalációjában rejlik.

Magyarország álláspontja 2015 óta következetesen erre a felismerésre épül: a rövid távú, eseti megoldások helyett a migrációt kiváltó okok gyökereit kell hosszú távra megoldást nyújtó eszközökkel kezelni, s eközben képessé kell tenni az Uniót és a tagállamokat arra, hogy fizikai és jogi eszközök segítségével meg tudják védeni saját határaikat, és hatékonyan szembe tudjanak nézni az illegális migráció jelentette kihívásokkal.