Hétfőn mutatták be a Méltányosság Politikaelemző Központ az „Uralkodó párt” című új könyvét, amely a Fidesz pártfelépítését és működését vizsgálja nemzetközi és hazai történeti összehasonlításban. A könyv kapcsán Balázs Péterrel, volt külügyminiszterrel beszélgettünk.

A modern politikában a pártok központi szerepet játszanak. Ezért is adódik a kérdés, hogy miként lehet elemezni és vizsgálni a politika „főszereplőit”, a sikerüket vagy a kudarcukat, az egymáshoz való viszonyukat. Vannak-e korokon és országokon átívelő párt- és pártrendszer-típusok, és ha igen, mi jellemzi ezeket? Milyen visszatérő mintákat mutat a pártfejlődés egy országon belül, akár több évtizedes vagy évszázados távlatban?

Csizmadia Ervin és szerzőtársai ezeknek az izgalmas kérdéseknek jártak utána egy speciális területet, az ún. domináns pártokat vizsgálva. A hazai gondolkodásban él az a toposz, hogy egy olyan párt meghatározóvá válása, amely versengő választásokon egymás után többször is felhatalmazást kap a kormányzásra, sajátos, egyedi s különösképp káros vonása a magyar politikának. Ám a könyv igazán érdekes és újító szemlélete éppen abban áll, hogy ezt a mítoszt cáfolja.

Hiszen a szerzők által elvégzett alapos nemzetközi összehasonlító munkából egyértelműen kirajzolódik, hogy a demokrácia természetétől egyáltalán nem idegen az, hogy egy párt több cikluson keresztül vezet egy országot. Sőt, a jelenség még a legfejlettebb nyugati demokráciákban sem számít ritkaságnak, mint ahogyan azt a Svéd Szociáldemokrata Párt vagy a japán Liberális Demokrata Párt példájából is láthatjuk.

A könyv nemcsak az ellen hoz fel meggyőző érveket, hogy a jelenség sajátosan magyar lenne, de a domináns párti berendezkedés káros voltának toposza ellen is. A domináns pártok ugyanis képesek arra, hogy a választók egy jelentős részének az érdekeit képviseljék – ez a széles körű támogatottság pedig szilárd legitimitást biztosít a kormányzati döntések számára. Ráadásul a hosszú ideig tartó kormányzás azt bizonyítja, hogy az ország vezetése hatékony, és kielégíti a szavazói igényeket (ugyanis máskülönben már leváltották volna). De ugyanígy fontos a stabilitás is, különösen válságok idején, amikor biztos és gyors döntéshozatalra, nem pedig koalíciós viszályokra és pártszakadásokra van szükség.

Ezek nagyon fontos meglátások, amelyek alapján árnyaltabban érthetjük meg a körülöttünk zajló folyamatokat. A könyv hasznos értelmezési készletet nyújt arra, hogy jobban eligazodjunk a magyar politika világában, s közben megismerjük a magyar fejlődés logikáját.

Ajánlom minden érdeklődőnek!