Tegnap a National Conservatism Conference című eseményen tartottam előadást az átalakuló európai politikai erőtérről és a konzervatív reneszánszról, különös tekintettel Magyarországra.

Ez az esemény azért bír jelentőséggel, mert jól mutatja az angolszász jobboldal hazánk és Közép-Európa iránti érdeklődését. Azt, hogy a térségből elindult nemzeti konzervatív szellemi építkezésnek és kormányzati tevékenységnek a modellje a nyugati körökben is példaértékűvé kezd válni. Számunkra pedig azért fontos ez a találkozó, mert lehetőséget ad a magyar gondolkodás bemutatására, segítve a külföldieket abban, hogy megértsenek minket.

Előadásomban többek között arról is beszéltem, hogy a 21. század elejének változó világában pragmatikus válaszokra és stratégiai tervezésre van szükség.

Közép-Európa és benne Magyarország a történelem során megtanulta, hogyan alkalmazkodjon a kívülről korlátozó mozgástérhez, és hogy miként érvényesítse nemzeti érdekeit. Mindez olyan történelmi tapasztalat ebben a régióban, amely versenyelőnyt jelent a most kialakuló világrendben, s amely sikeres recept lehet a nyugati világ konzervatívjai számára is.

Magyarország példája jól mutatja, hogy a szuverenitás védelmére, a munkaalapú társadalomra, a családok támogatására és a nemzeti identitás megőrzésére épülő politika egy olyan mintát jelent, amelyre egyre többen figyelnek oda.

A magyar stratégiai gondolkodás konzervatív útja mindinkább modellértékűvé válik, s a Közép-Európából elindult jobboldali szellemi reneszánsz jelentőségét is felismerték már. Az angolszász jobboldali, konzervatív körökben – a történelem során talán hosszú idő óta először – Magyarországban és a régiós országokban követendő példát látnak.

Ez fontos megerősítése annak, hogy jó úton járunk. A feladatunk pedig az, hogy folytassuk ezt a munkát!