Egy éve jelent meg egy különösen kedves vállalás eredményeként „A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye”.

Nem titkolt cél volt, hogy kötet segítsen nekünk, magyaroknak egy picit jobban érteni saját magunkat. A kötetben ezért előkerülnek azok a szempontok, amelyek mentén egyáltalán érdemes stratégiát alkotni, s hogy milyen stratégiai törvényszerűségek olvashatóak ki a magyar történelemből és kultúrából. Általában is igaz, hogy az elemzés sarokköve a nemzetközi és történelmi dimenzió, utólag pedig jól látszik: egyszerűen nem is lehetett volna másként csinálni.

Úgy vélem, már maga a módszer és így a következtetések is bírnak értékvállalásokkal.

Ha valaki egyetért ezekkel, az külön öröm, de ha nem, akkor sincs baj. Oly gyakran hangoztatott nézet, hogy a politikai oldalaknak jobban meg kell érteniük egymást. Bízom benne, hogy ez a könyv is hozzájárul mindehhez.

De volt egy talán ki nem mondott, kissé ambiciózusabb terv is a könyvvel. Mert bár mi, magyarok sokszor nem értünk egyet, azért mégiscsak értjük egymást. Ki így, ki úgy – de ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nem túlzás viszont azt mondani, hogy a külföldtől nem egy határ, hanem egy komplett világ választ el – legyenek akármilyen átjárhatóak is a határok.

Ha egy külföldi ideköltözik, itt él cirka tíz évet, megtanulja a nyelvet, megismerkedik a magyar történelemmel, irodalommal, zenével, és még el is merül a közéletben, akkor talán elég közel kerül ahhoz, hogy megértsen minket. Egy ilyen egyedi kultúra esetén, mint a magyar, amelyből összesen tizenöt millió ember részesedik, talán nem is lehet mindezt elvárni a világ szélesebb közönségével szemben. Nem fogják az amerikai mozikban úgy nézni a Tanút, mint ahogy mi nézzük a Ponyvaregényt. Ez adottság. De felül lehet emelkedni ezen az adottságon.

A kötet azzal a reménnyel is készült, hogy segítsen a külföldieknek abban, hogy megértsenek minket. Akárcsak a hazai vitáknál, nem kell egyetértsenek velünk, de fontos, hogy legalább rálátást nyerjenek arra, mi is a magyar gondolkodás veleje. Ebben kifejezetten a segítségükre lehetnek azok a történelmi példák és kulturális referenciák, amelyeket a könyvből megismerhetnek.

Merthogy a kötet angol nyelvű kiadása a héten jelenik meg, bemutatóját az Egyesült Államokban rendezzük meg, a The American Conservative és a Center for Study of Statemanship szervezésében.

Az eseményt panelbeszélgetés követi, amelyen Sohrab Ahmari amerikai konzervatív gondolkodó, Helen Andrews politikai kommentátor és író, valamint Daniel McCarthy, a The Intercollegiate Studies Institute alelnöke vesznek részt.

A borítóra került ajánlásokat olyan nevek jegyzik, mint Rod Dreher újságíró, a ,,Szent Benedek válaszútján” című könyv szerzője; Tibor Fischer magyar származású díjnyertes angol író; Ryszard Legutko lengyel filozófus, Európai parlamenti képviselő; valamint John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke, Margaret Thatcher egykori tanácsadója.

Sőt, még Tucker Carlson, az Egyesült Államok egyik legmeghatározóbb konzervatív médiaszemélyisége és kommentátora is írt ajánlást, akivel nyári Magyarországi látogatása során sikerült kifejezetten jó barátságot kötnöm. Hadd osszam meg Tucker sorait, mert bár sorai túlzóak, a szöveg jól detektálja szándékomat, s ennyiben valóban reménykeltő:

„Orbán Balázs a legtehetségesebb politikai gondolkodók egyike, akivel életemben találkoztam. A magyar gondolkodás egyszeregye című könyve mindezidáig csak magyarul volt elérhető, így sajnos csupán a világ egy ezreléke tudta elolvasni. Ezt a hiányosságot most pótolták, hiszen elkészült a könyv angol fordítása. Azt gondolom, ezzel nagyot nyert most a világ.”

Az ajánló túlzásai mögött persze a profi amerikai médiaszemélyiség marketingrutinját kell keresni, de Tuckernek átment az üzenet, ez pedig jelzi: titkon vállalt nagyobb ambícióm sem kilátástalan.

A rendezvényről és a beszélgetésről teszek fel majd képeket ide is, és a Twitter-fiókomra is.

„Stay tuned” – hogy stílszerű legyek.