Orbán Viktor az olimpiai és paralimpiai érmesek köszöntésén elmondott beszédében az olimpia eszméje és a nemzeti érzés közötti kapcsolatról is szólt.

Kiemelte, hogy e kettő egy tőről fakad, hiszen ahhoz, hogy olimpiát lehessen rendezni, nemzetekre van szükség – az olimpia nemzetek közötti verseny. A sportolók nemzetüket képviselik, az éremtáblázatban nemzetek versenyeznek egymással, a végén pedig a győztes nemzet zászlaját húzzák a legmagasabbra, s annak a nemzetnek a himnuszát játsszák el. Mindez akarva-akaratlanul is büszkeséggel tölti el az adott nemzet tagjait.

Mégis él néhány olyan feltevés és megközelítés, amely szerint a szabályok közös meghatározásán és kölcsönös elfogadásán alapuló olimpiai játékok a globális együttműködés és harmónia megtestesítői. Még napjaink ünnepelt gondolkodója, Yuval Noah Harari is azt mondja:

„Ha szereted az olimpiát, globalista vagy”.

Ez az érvelés úgy próbálja meg bebizonyítani saját igazát, hogy a nemzetek létezését és a szabályok megállapítását tyúk-tojás problémaként állítja be. Ezzel lényegében azt mondja, ez egy felesleges vita, hiszen a lényeg a nemzetek közötti harmonikus együttműködés. S innen már csak egy lépés, hogy az olimpia szeretete a globalizmus melletti elköteleződés.

Ez a reductio ad absurdum kirívó esete. Azért is problémás és nehezen elfogadható ez az álláspont, mert jól kitapinthatóan az a feltevés húzódik meg mögötte, hogy akárhogyan is legyen, az olimpia minden, csak nem a nemzeti érzés kérdése. A globalista érvek ugyanis mindig az egységesítésre, a létező közösségek – különösképp a nemzet – meghaladására tesznek kísérletet. Az olimpia globális rendként való felfogása ennek az önigazoló lélektani folyamatnak az iskolapéldája: a globalizmus meggyőződése, hogy a világ feltartóztathatatlanul halad a Nagy Egységesülés felé, amelynek megvalósítását a küldetésének tartja, ezért minden eseményt vagy történést úgy fog föl, hogy az illeszkedjen ebbe a meggyőződésbe, világképbe. Így az olimpia sem lesz más, mint e vágyott világ beteljesülése felé tett lépés.

Holott a nyári játékoknak ehhez semmi köze. Az a verseny, a teljesítmény, a kitartás és a küzdelem színtere. A nemzetek versenyzői nem hasonlítani akarnak a többiekre, hanem jobbak akarnak lenni náluk. Győzni akarnak. Mi pedig szurkolunk nekik, és felnézünk rájuk. Olimpia nincs nemzeti érzés nélkül.