️A napjainkban egyre nagyobb teret elhódító, a politikai spektrum bal oldalából egyre nagyobb szeletet kihasító újmarxista irányzat alapvetően három fronton fejti ki „áldásos” hatását.

1️⃣A hagyományos nemi szerepeket felszámolni akaró genderideológia felől,

2️⃣a faji ellentéteket identitásháborúvá erősítő woke-mozgalomban,

3️⃣a beszélt nyelv tartalmait felülíró politikai korrektség segítségével.

Ennek tudatában érdemes feltenni a kérdést: vajon nem a 20. század elnyomó ideológiáinak egyike éledt újra 21. századi formában?

👉A totalitarizmus lényegét Hannah Arendt fogalmazta meg legtalálóbban:

„Egy totalitárius uralom tökéletes alattvalója nem egy meggyőződéses náci vagy kommunista, hanem az olyan átlagember, aki számára a valóság és a képzelet, az igazság és a hazugság közötti különbség nem létezik többé.”

Ezt kell tetten érnünk!

Arendt olvasatában az elnyomás gyakorlatának alapja az a meggyőződés, hogy ezek az eszmerendszerek szinte kivétel nélkül a tökéletes vagy az elképzelhető legjobb világot ígérik. A totalitárius eszmék sajátja, hogy magukat a világ összes igazságtalanságára megoldásként javasolják. Egyben azt állítják, hogy ők képviselik az emberi értelem és társadalomszervezés legfejlettebb, mindenre választ adó nézetét, saját elveik érvényesülését pedig egyenesen a történelem céljaként tételezik.

De valójában nem létezhet olyan ideológia vagy nézetrendszer, amelyik a fenti kritériumoknak megfelel. A minket körülvevő világ annyira sokszínű, hogy még egyes részleteiben sem lehet tökéletesen megismerni.

Ezért legyen szó bármilyen elnyomó nézetről, a valóság tagadása mindig is lényegi részét képezi majd. Hiszen a valóság által az ideológia „hibái” minduntalan megmutatkoznak. E hibákat pedig úgy igyekeznek elleplezni, hogy a valóságot akarják az elmélethez, nem pedig az elméletet a valósághoz igazítani.

A kultúrbal programjának célja a történelem meghaladása, amellyel szemben nincs helye ellenvetésnek. Mindeközben a politikai korrektség gúzsba kötné a gondolkodást mind a tudomány, mind a művészet, mind pedig a vallás területén. A genderideológia pedig a nemi sajátosságaitól megfosztott új ember eljövetelét hirdeti, mint egykor a nácizmus vagy a kommunizmus.

Nekünk, közép-európaiaknak ismerős a forgatókönyv. Ezért nyugodtan mondhatjuk, nem kérünk belőle – bármilyen vonzó is az újracsomagolás! Kioktatást sem kérünk emiatt. Tanácsot viszont szívesen adunk bárkinek, hogyan is kell küzdeni ellene a 21. században.
Hajrá, barátok!