Napjainkban Európában és az Egyesült Államokban a legélesebb vita a családok körül zajlik.

A vita hőfoka nem meglepő, hiszen minden egyéb politikai döntés a családról alkotott képünkön alapszik. Azt egyértelműen látjuk, hogy ma a nemzeti oldal a hagyományos családok mellett áll, míg a baloldal már a múlt részének tekinti azt.

Ilyen éles szembenállás korábban nem volt jellemző sőt, a baloldali pártok – a XX. században mindenképp – nagyon markáns családtámogató politikát képviseltek. Sőt, éppen a munkáscsaládok jóléte és munkaerő piaci helyzete védelmében a baloldal nagyon is kritikus volt a migrációval szemben.

👉Hogyan és miért járta be a baloldal ezt az utat?

👉Milyen hatással van ez Európa és Amerika jövőjére?

Ezt beszéltük át a IV. Budapesti Demográfiai Csúcs zárónapján a „Család és demográfia az ideológiai harcok szorításában” című panelban, ahol beszélgetőtársam volt Philip Blond, a a ResPublica think-tank igazgatója, Frank Füredi, a University of Kent professzora, Dan Schneider, az American Conservative Union ügyvezetője és Michael A. Blume érsek, apostoli nuncius.

Arra jutottunk, hogy a baloldal akkor távolodott el a család intézményétől, amikor összekapcsolódott a liberalizmussal. Így fejlődött a baloldal egy olyan extrém liberális projekté, amiben az individualizmusnak igazából nincs határa. Mindez oda vezetett, hogy – s itt már érezhetjük, hogy a baloldal összekacsintott a woke-izmussal – nem tud közösségekben gondolkodni. Így vált a család védendő értékből számukra értelmezhetetlen fogalommá. S mivel sajátos közösségek sincsenek, így persze a migráció is csupán nem több mint az „élőerő” szabad áramlása mindenféle társadalmi konzekvencia nélkül.

Ez a gondolati lánc borzasztóan idegen a magyaroktól. S ezzel magyarázható az is, hogy sokan Magyarországon annak ellenére támogatják a Kormány családpolitikáját, hogy más pártot támogatnak. Ma a család védelmének ügyét közmegegyezés övezi.