️ Egyre egyértelműbb, hogy Európának saját kezébe kell vennie a jövője alakítását.

Ezt a feladatot ugyanis eddig mások végezték helyette – mégpedig jól felfogott érdekből. Az ilyen jellegű kiszervezés azonban csak addig működik, ameddig a munkát ténylegesen végzők és a haszonélvezők érdekei egybeesnek. Afganisztán esete arra mutat rá, hogy ez már nincs így.

🟦👉Ahogy arra Radosław Sikorski egykori lengyel külügyminiszter is felhívja a figyelmet, nekünk, európaiaknak be kell látnunk, hogy újra kell fejlesztenünk rég elvesztett képességeinket, a status quo ugyanis megváltozott.

Az Egyesült Államok nem Európára koncentrál, hiszen már nem a Szovjetuniót, illetve Oroszországot tartja legnagyobb ellenfelének, hanem Kínát. Az afganisztáni kivonulás is ennek a változásnak szól.

🟦👉Ráadásul az Európai Unió és az Egyesült Államok érdekei nem esnek egybe: utóbbinak ugyanúgy nem áll érdekében az együttműködő Európa, mint ahogy bizonyos értelemben elődje, a Brit Birodalom Európa-politikája is az oszd meg, és uralkodj elvre épült.

E felismerések és következményeik nekünk, európaiaknak egyszerre jelentenek veszélyt és lehetőséget. Fennáll a veszélye, hogy az USA és az EU nyugati államai – régi ösztöneik mentén – fenntartják a konfrontatív viszonyt Oroszországgal, így sodorva Moszkvát Peking oldalára. Ebben sem Európa, de főleg térségünk, Közép-Európa nem lehet érdekelt.

Különösen annak fényében, hogy egyre inkább úgy tűnik, az Egyesült Államok már nem a globális, hanem pusztán a nyugati civilizáción belüli vezető szerepét igyekszik megőrizni a jövőben. Ez pedig szükségképpen azt jelenti, hogy Európának nagyobb mozgástér nyílik, s önálló politikai kapcsolatrendszert alakíthat ki.

🟦👉Viszont Európa csak akkor tanúsíthat önállóságot, ha képes megvédeni magát, rendelkezik a megfelelő nemzetközi befolyással, s e két feltétel következményeként képes stratégiai érdekeit érvényesíteni.

Nem véletlenül hangsúlyozta Emmanuel Macron francia elnök is, hogy Európának vissza kell nyernie stratégiai szuverenitását. Ehhez viszont saját, globális szinten is értelmezhető képességekkel bíró hadseregre, valamint pragmatikus elvek mentén szerveződő külpolitikára van szüksége.

🟦👉Ezek a felismerések segíthetnek megteremteni a huszonegyedik század erős, nemzetközi szinten is meghatározó szereplőként feltűnő Európáját.

Ha viszont nem értjük az élet által rendszeresen elénk sodort sajnálatos jeleket, és nem tanulunk belőlük, akkor olyanok maradunk, mint amilyennek most látják Európát a világ többi részén: egy szép skanzen, amelynek lakói sokat beszélnek, de azért nem kell őket különösebben komolyan venni.

Nagyon nem lenne jó, ha így maradna! ️