Ma Zalaegerszegen jártam, ahol részt vettem a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia altemplombővítésének és közösségiház-építésének alapkőletételén. Az eseményen elmondott beszéd alább olvasható:

„Tisztelt Püspök Úr! Tisztelt Plébános Úr! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Polgármester Úr!

Engedjék meg, hogy egy személyes megfigyelést osszak meg Önökkel. Életem egy korábbi szakaszában kifejezetten szerettem járni a világot, s most már hivatali okokból is számos helyen megfordulok itthon és külföldön egyaránt.

Útjaim során arra lettem figyelmes, hogy járjon az ember bármerre a nagyvilágban, amint megérkezik egy településre, akár gyalog, akár autóval vagy más közlekedési eszközzel, egyből szembeötlenek bizonyos részletek.

Mennyire rendezettek az utcák? Hogyan néznek ki a közterek? Milyen állapotok uralkodnak a porták előtt? Vannak-e a virágok, szobrok, hirdetőtáblák? Azokat a dolgokat keresi ösztönösen, melyek otthonossá, élhetővé teszik az adott települést.

Gyakran előfordul az is, hogy két szomszédos városrész vagy egymás melletti falu is merőben eltérő képet mutat. Az egyik hely virágzik, pár kilométerrel odébb pedig inkább a stagnálás vagy éppen a hanyatlás jeleit lehet tetten érni. Biztosan nem az eltérő földrajzi fekvés, az eltérő kultúra vagy az ott élők közötti genetikai különbségek állnak a háttérben.

Az adott térség világi és egyházi elöljáróinak nyilvánvalóan fontos szerepe van a kérdésben. Léteznek olyan közfeladatok, amelyek ellátása nélkül biztosan nem nyújtja rendezett település benyomását az adott falu vagy város. De az elöljárók erőfeszítései nem érnek semmit, és pusztán szélmalomharc-jellegűek maradnak, ha a közösség tagjaiban nincs meg környezet iránti érzék és igényesség.

Keresztény országokban járva azt figyeltem még meg, hogy ahol tetten érhetőek az aktív hitélet jelei, a mindennapok része a mise vagy istentisztelet, a közösség használja a templomokat és gyülekezeti házakat, ott nagyobb eséllyel alakul ki ez a felelősségteljes szemlélet.
Hogy mi lehet az oka ennek, azt nehéz megmondani. Talán a teremtett világ és a ránk bízott környezet iránti keresztény felelősség állhat a jelenség mögött, vagy talán az aktív hitélettel jellemzően összefüggő derűs tettrekészség. Ez talán sosem derül ki.

De van ennek a jelenségnek egy átfogóbb, civilizációs jelentőséggel bíró üzenete is. Sajnos – s ezt a híradások mellett utazásaimból is tapasztaltam – a Nyugaton és a Közel-Keleten egyre több templom és kegyeleti hely tűnik el a tájból, s válik bontási munkák vagy szélsőséges esetben az enyészet martalékává.

Ahogy ez a folyamat zajlik, úgy látszanak egyre inkább ezeken a városokon is a hanyatlás jelei. Ahogy Nyugat-Európa megfeledkezik keresztény értékeiről, úgy tűnnek el a környezetükért és településükért felelősséget vállaló, virágzó közösségek is. Miközben a Közel-Keleten a keresztényeknek minden nap meg kell küzdeniük a túlélésért.

Éppen ezért Magyarország Kormánya büszkén vállalt feladatának érzi, hogy segítse a keresztény közösségek boldogulását. Ennek kézzelfogható jelei is vannak. 2010 és 2020 között 2800 templom újult meg és 120 épült fel a kormány támogatásával.

Itt, Zalaegerszegen is számos, a helyiekkel közösen finanszírozott beruházáson vagyunk túl. Így újult meg a bazitai és az egerszeghegyi római katolikus templom, így újultak meg a város református és evangélikus templomai is. Jutott forrás kolostorfelújításra, egyházi fenntartású iskolák megújítására, tornacsarnokra, kollégiumra, óvodára.

A helyi közösség élni akarását mi sem jelzi jobban, hogy hely, ahol most vagyunk, viszonylag fiatal, nemrég kapta ezt a szakrális funkcióját. A plébániát 2013-ban alapították, a plébániához tartozó közösség pedig aktív, folyamatosan bővül. Ezért is vált szükségessé az altemplom kibővítése, a tetőtér közösségi térré alakítása és az ehhez logikusan hozzá tartozó infrastruktúra fejlesztése.

Biztos vagyok benne, hogy a létrejövő új terek méltó körülményeket nyújtanak a már elhunyt ősökre való emlékezésre és a közös jövő építésére egyaránt. Abban pedig nagyon mély a hitem – s ezt itt, ilyen helyzetekben meg is kell vallani –, hogy ezt a közös jövőt magyarul írják és keresztény civilizációs alapokon áll.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”