Napjaink egyik legizgalmasabb politikatudományi kérdése, hogy érdemes-e még egyáltalán a politikai spektrum bal és jobboldaláról beszélnünk. A probléma felvetése jogos, ám szerintem a politikai spektrumhoz még mindig érdemes ragaszkodnunk.

Ahhoz, hogy a politikai spektrumon eligazodjunk, azt kell vizsgálnunk, hogy az egyes politikai erők miként viszonyulnak a világ változásaihoz.
️Az világosan látszik, hogy a baloldal ebben a kérdésben ma már egységes felületű masszát képez: a változások nemzetek feletti végrehajtási terveket dolgoz ki, amelyek sokkal inkább ideológiai parancssorként értelmezhetőek. S ha a valóság, vagyis a különleges nemzeti karakterjegyek és a választói szándék nem egyeznek az ideológiával, akkor következik a nyomásgyakorlás politikája. Ezt mi Magyarországon nagyon jól ismerjük.

A jobboldalon többféle megközelítés is született, ám ezen politikai erők korábbi sikereik ellenére már nem tudtak igazán jó válaszokkal szolgálni a korszakos változásokra. Az 1980-as évek geopolitikai kontextusában jelentős sikereket hozott, ám az új évezredre kudarcot vallott az angolszász neokonzervativizmus.

👉Franciaországban a republikánusok viszonylag sokáig meg tudták őrizni gaulliánus hagyományt, ám mára a francia konzervatívok sem tudnak áttörő politikai sikert aratni.

👉Németországban a CDU-CSU sokat távolodott Konrad Adenauer kereszténydemokrácián alapuló konzervatív politikájától, ami bizony az Európára rendkívüli hatást gyakorló pártszövetség válságát mutatja.

Ez utóbbit már nem én, hanem Andreas Rödder német történész – aki nem mellesleg a CDU tagja –állítja „Konzervatív 21.0: A polgári Németország programja” című könyvében. Rödder professzor nem csupán egy politikai diagnózist ad, hanem gyógymódot is kínál: úgy véli, hogy a pártszövetségnek polgári konzervatív fordulatra van szüksége. Az ő olvasatában egy polgári konzervatív erő kritikus a változásokkal szemben. Ez azt jelenti, hogy minden változást nemzeti kontextusban vizsgál, vagyis ha egy adott változást a társadalom kész befogadni, akkor támogatja, ellenkező esetben viszont ellenáll a változásnak és alternatívát kínál.

A professzor könyvét olvasva nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az általa ajánlott modell nagyon sok elemében hasonlít a mi közép-európai nemzeti konzervativizmusunkra, amely a térségünk elmúlt évtizedben nyújtott teljesítményét vizsgálva egyértelműen jó válaszokkal szolgált. Sok más mellett ezt a gondolatot is meg fogjuk beszélni Rödder professzorral a ma délutáni könyvbemutatón. Hiszen Magyarország és Közép-Európa számára kardinális kérdés, hogy a szuper választási évet követően milyen irányba bont vitorlát Németország.

Várunk minden érdeklődőt!