Ma 17 órakor The European Conservative lapszámbemutató! 🙌

Úgy vélem, hogy nem hiába beszélünk már évek óta a konzervativizmus reneszánszáról. A reneszánsz nem csupán a magyar fülnek megkapóan dallamosan hangzó Trecento, Quattrocento és Cinquecento korszakokra tagolódott, hanem Európa egyes részein más és más formát öltött. Természetesen Itália jelentette a reneszánsz bölcsőjét, ám később – és egyben elsőként – Magyarországon, majd Lengyelországban, Franciaországban és a Németalföldön is megjelent. Persze a reneszánsz egyik legfontosabb ismérve a harmónia volt, ám ez egyúttal a különböző nemzeti irányzatok létét is feltételezte. Így a reneszánsz három évszázadában joggal beszéltünk magyar, lengyel, francia vagy éppen német reneszánszról. Az európai konzervativizmus is ilyen. Nyilvánvalóan a különböző európai konzervatívok között létezik a harmónia, hiszen számtalan alapvető gondolatban és értékben osztozunk. Ám mint egy harmónia is több különböző hangból áll össze, így a sajátos nemzeti karakterjegyek a konzervativizmus különböző arcait mutatják.

A különböző konzervatív irányzatok sikerének végső fokmérője mégis csak az, hogy a kormányzásuk alatt mennyire sikeresek is az országok. Ma már egyre többen ismerik el, hogy Közép-Európa - és annak a szívében Magyarország – egy sikeres időszak előtt áll. Így talán nem meglepő, hogy a konzervatív reneszánsz bölcsője épp a mi régiónk és a mi nemzeti konzervativizmusunk. John Lukács írta, hogy a 20. század már nem Európáé, hanem az Egyesült Államoké volt, azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy a 21. századot már egyikőjük sem tudja dominálni. Az új évezredet a számtalan jól működő alkotmányos- és gazdasági modell közötti verseny jellemzi, amiben Európának is helyt kell állnia. Ehhez viszont itt Európában egymás leuralása helyett a békés egymás melletti életre kell törekednünk – ehhez a konzervatív reneszánsz az elmúlt években egyértelműen jobb receptet kínált. A siker másik feltétele pedig az, hogy alkalmazkodni tudjunk az új világrendhez. Azt gondolom, hogy a konzervativizmus ebben is jobb teljesítményt nyújthat. Hiszen a sokféle konzervatív irányzat éppen a különféle sajátos történelmi helyzetekre adott eltérő válaszok mentén formálódtak. A konzervatívok tehát mindig alkalmazkodtak és képesek voltak a fennálló, a baloldal által fenntartott gondolkodásbeli status quo-t felbontva új válaszokat adni.

A The European Conservative a közös konzervatív gondolkodás rendkívül magas minőséget képviselő fóruma. Jó szívvel ajánlom tehát a folyóirat legújabb – és egyben megújult – számának bemutatóját ma délután! S talán az sem véletlen, hogy a The European Conservative szerkesztői épp Budapestet, a nemzeti konzervativizmus fővárosát találták a legmegfelelőbb helyszínnek az újrakezdéshez.

Érdemes bekapcsolódni!