A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar oklevélátadó ünnepségén elmondott beszédem alább olvasható:

"Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Egyetemi Vezetés! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Egyetemi Polgárok! Tisztelt végzett Hallgatók! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Elmesélnék Önöknek egy történetet. Mikszáth Kálmán egyik örökérvényű regényében, a Fekete városban a nagy múltú nemesi családból származó Görgey Pál, a szepesi alispán viszálya a lőcsei cipszerekkel elharapózni látszott. Egy ponton, amikor a vita tényleg kezdett kicsúcsosodni, az alispán így kiáltott fel:

„Akkor vessem le a páncélt, amikor a legtöbb golyóbis hull a mellemre?”

Azért idézem ide a regényt, mert a mai korunkhoz hasonló, forrongó időkben játszódik. Épp hogy sikerült Magyarországról kiűzni a törököt, de a visszatérésüktől való félelem még erősen él Magyarország népeinek körében. A Habsburgok már kezdenek berendezkedni, de máris látszik, hogy a közös élet nem lesz konfliktusoktól mentes. Rákóczi csapatai már mozgolódnak, s Magyarország polgárainak választania kell majd, hova állnak a várható összetűzésben.

Nem csoda, hogy mindenki igyekezett maga szája íze szerint alakítani az új idők szabályait. Ragaszkodjunk régi jogainkhoz, vagy alkalmazkodjunk az új eszmékhez, új hatalmakhoz? Ki döntsön az ország és közelebbről Szepes vármegye sorsáról? A nemesi származású alispán vagy a megerősödő polgárságot képviselő német cipszerek? Innen, így is értelmezhető Görgey és a lőcseiek konfliktusa.

S ha ma Lőcsére látogatunk, nem találunk sem cipszereket, sem Görgeyeket. Egy még nagyobb ütemben változó kor, a XX. század elsodorta mindkét felet. Eltűnt számos, a Kárpát-medencében évszázadokig őshonos kisebbség, így a felvidéki németség is, s már nincs sem alispán, sem szabad királyi városok. Új eszmék mentén szerveződik a politikai tér, új politikai szereplők léptek a régiek helyére, korábban elképzelhetetlen kihívások és lehetőségek mentén működik napjainkban az élet.

Görgey helyesen látta, hogy ilyen időkben kell csak igazán szorosabbra kötni a páncélt, hiszen sosem látott mennyiségű „golyóbis” hullt akkor rá – az más kérdés, hogy mennyire jól mérte fel, hogy kivel érdemes konfliktust vállalni, és kivel nem... Sokkal fontosabb, hogy a magyar nemesség és a cipszerek sorsa figyelmeztet minket, mai magyarokat arra, hogy nekünk is fel kell vérteznünk maguknak a változó világ kihívásaival szemben.

Éppen ez az elmúlt egy év legfontosabb tanulsága. Hiszen bár korábban is voltak járványok, azok nem terjedtek ilyen sebesen. De ugyanígy volt korábban, amikor pénzügyi-gazdasági világválság tört ki a számunkra távoli, amerikai jelzálogpiaci buborék miatt, vagy amikor egy tőlünk messze lévő közel-keleti térségben kirobbant konfliktus több millió embert kényszerített otthona elhagyására, s az ebből kialakulthatalmas migrációs válság megrengette Európát és annak egységét. „Világrend nélküli világ alakul” – ahogy Henry Kissinger mondja –, „járványok és népvándorlások kora” – ahogy ugyanerről a magyar miniszterelnök beszél.

Ez a járvány az egész országra komoly terhet helyezett. Egyenként annak polgáraira mint politikai közösségre, s egyben a magyar államra és annak intézményrendszerére. Az, hogy ma mindannyian itt állhatunk, s együtt ünnepelhetjük a végzős hallgatókat, annak köszönhető, hogy a magyar állampolgárok és a magyar állam jól állták a sarat.

Nem volt könnyű a helyzet, s nem csak azok számára, akiket sajnálatos módon közvetlenül érintett a koronavírus-betegség vagy az az elleni védekezésből következő gazdasági leállás. Gondoljunk egy pillanatig – és most az egyetemi polgárokhoz fordulok – a mindannyiunkat érintő online oktatásra, amely alapvetően változtatta meg minden egyetem működését! S bár korábban egybehangzóan állították a terület szakértői, az internetes oktatás az egyetemek jövője, hamar bebizonyosodtak a módszer igencsak látványos korlátai. Hozzá kellett szoknunk az online órák és vizsgák hangulatához, személytelenségéhez, nehézségeihez. Bebizonyosodott, hogy az online kapcsolattartás nem pótolhatja az elkötelezett pedagógust, a mentoráló professzort, az oktatási intézmények személyiségformáló erejét.

Ráadásul e tapasztalat nagy valószínűséggel nem szűkíthető csupán az oktatás területére. Sokan döbbentek rá, hogy a személyes találkozások, családi és egyéb közösségi alkalmak, nemzeti közösséget erősítő élmények nélkül nagyon nem ugyanolyan az élet, mint azokkal.

Az elmúlt évben tehát ilyen nehezített körülmények között kellett az egyetemistáknak és oktatóiknak ugyanolyan jól teljesíteniük, mintha minden a legnagyobb rendben ment volna. Emberpróbáló feladat volt ez tanárnak és tanulónak egyaránt. Ez itt a megfelelő alkalom, hogy megköszönjem az egyetemi polgároknak, hogy helyt tudtak állni a nehéz időkben!

Tisztelt Hallgatóság!

A velünk történtekből egy ennél egyetemesebb tanulság is kiolvasztható, ahogy arra a Mikszáth-féle Fekete város kapcsán is utalni próbáltam. Emlékszünk rá, Görgey alispán azt kérdezi, akkor vesse-e le a páncélt, amikor a legtöbb golyóbis hull a mellére. A járvány ugyanis pont olyan „golyóbisnak” bizonyult, amellyel szemben fel kellett vérteznünk magunkat.

A sikeres védekezés pedig elképzelhetetlen az azt megszervezni képes kompetens állam nélkül. Általános tapasztalat, hogy az ilyen változó és nehézségekkel teli időkben felértékelődnek az állami kompetenciák. Az egyes polgárok egyenként nem tudnak ellenállni, s ezért kiszolgáltatottak maradnak az életükre, biztonságukra, gazdasági előrelépésükre leselkedő veszélyeknek. A nemzetközi és nemzetek feletti szervezetek pedig nem képesek gyorsan hatékony lépéseket tenni a problémák kezelésére. Az államok mögött viszont létező politikai közösségek, az egyes nemzetek állnak. Az államokban valósul meg leginkább a demokratikus képviselet és a politikai elszámoltathatóság követelménye. Épp ezért a nemzetállamok azok, amelyek a leginkább alkalmasak arra, hogy a polgárok érdekeit képviseljék az illékonnyá váló igazodó nemzetközi térben.

Az úgymond „kifejlesztett magyar páncél” a koronavírus elleni védekezésben két szempontból is működött. Az egyik az állam külkapcsolataiban keresendő. Magyarország a világ minden hatalmi pólusával igyekszik jó viszonyt ápolni, s nem enged azoknak a szirénhangoknak, amelyek ideológiai alapokon ásnák alá a kölcsönösen előnyös együttműködéséket. Így voltunk képesek a világ minden tájáról hatékony és biztonságos vakcinák beszerzésére, ami önmagában is rendkívüli mértékben felgyorsította az oltás folyamatát.

A másik összetevő a hatékony és jól szervezett állami intézmények megléte. Hiába álltak volna hegyekben az oltóanyagok, ha az egészségügyi és közigazgatási szervek nem lettek volna képesek megszervezni azt, hogy ezek idejében és profi módon a magyar állampolgárokhoz jussanak.

Sikerült bebizonyítani, mint a korábbi válságoknál is, hogy ha baj van, de van független, szuverén magyar állam, akkor az képes ellenállni a nyomásnak, képes megszervezni és lebonyolítani a védekezést.

Tisztelt Végzősök!

Önök a végzettségüknél fogva jó eséllyel éppen nemzetközi kapcsolatok vagy az államigazgatás egyes területein helyezkednek majd el. Munkájuk minőségének tétje, hogy miként teljesít majd Magyarország az előttünk álló kihívások leküzdésében. Hogy hogyan vizsgázik a páncél, bírja-e azt, amikor a legtöbb golyóbis hullik reá.

Ne feledjük: a pandémia felgyorsította azokat a folyamatokat, amelyek eddig is zajlottak a világban, s amelyek alapvetően határozzák majd meg a mi életünket, vagyis a XXI. század további folyását.

A járványkezelés is megmutatta, hogy világunk már nem egypólusú. Míg 1990-ben a nyugati világ egyetértett abban, hogy a következő évszázad a világ egységesüléséről fog szólni, mára ez a konszenzus felbomlott. Új hatalmi központok jöttek létre, amelyek érdemben képesek felvenni a versenyt más hatalmakkal. Egy ilyen többpólusú világ működése pedig számunkra, magyarok számára kiszámíthatatlan. Légköre ugyanúgy válhat konfliktusokkal terheltté, mint kölcsönös együttműködésen alapulóvá. Mondanom sem kell, Magyarország az utóbbi forgatókönyvben érdekelt. Éppen ezért keresünk partnerséget és jó viszonyt minden nemzetközi szereplővel.

Napjaink divatos ideológiái azonban a konfliktusok irányába löknék a nemzetközi rendszert. Megosztottságot szítanak az államok között, s felkorbácsolják a feszültségeket a társadalmakon belül. Éppen ezért a magyar érdek megkívánja, hogy kritikusak maradjunk ezen progresszív ideológiákkal szemben, s országunk testtartását a jó értelemben vett pragmatizmus és együttműködés logikája mentén szervezzük meg. Még akkor is, ha egyre erősödik az ezt felülírni igyekvő külső nyomás.

Ilyen nyomásra már csak azért is számítani lehet, mert Magyarország két szinten is kiveszi a részét a versenyből. Egyrészt nemzetállamként, másrészt az Európai Unió tagállamaként. Sajnos úgy tűnik, Brüsszel egyelőre nem tud felnőni a feladathoz. Tényleges gazdasági előnyt vagy versenyképességi fordulatot kínáló döntések helyett ideológiai csaták, egymás belső szabályainak kritizálása, értelmetlen és értelmezhetetlen nyilatkozatok elfogadása töltik ki az ottani vezetők napirendjét.

S közben olyan híreket hallani, hogy bizonyos államokban, például Franciaországban, felszámolják a közigazgatási képzés csúcsintézményeit. Másokban leépítik az állami kompetenciákat, illetve a közszolgálatban dolgozók egyes társadalmi mozgalmak számára többé már nem a megbecsülés, hanem a megvetés tárgyai.

Eközben idehaza létrehoztuk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, ami a közszolgálati képzés egységes intézménye. Az elmúlt években levezényeltük a rendszerváltoztatás óta eltelt idő egyik legnagyobb kampuszfejlesztését, és éppen most kapják meg diplomájukat azok, akik a szintén újonnan indított, jogtudománytól független államtudományi képzésben részesültek. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folyamatosan zajlik az intézmény és az oktatási rendszer tudatos fejlesztése. E fejlesztések egyik kulcselemét a Tisza István Egyetemfejlesztési Program képezi, aminek keretében az egyetem költségvetési támogatását több mint a kétszeresére emeltük az elmúlt években. A Tisza István Program folytatásáról, a további fejlesztési irányok és az ahhoz szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról pedig éppen a hetekben tárgyal Magyarország Kormánya.

Talán mindezen erőfeszítések egyik eredményét is felfedezni vélhetjük a felvételi számok igen kedvező idei alakulásában. Idén összesen több mint 24 százalékkal nőtt a hozzánk jelentkezők száma, ami messze felülmúlta a teljes magyar felsőoktatásban tapasztalható 11 százalékos bővülést. Ráadásul az NKE-re jelentkezők közel 71 százaléka első helyen jelölte meg az egyetem valamely képzését, míg ez a szám más intézményeknél jellemzően sokkal alacsonyabb.

Más országokban történelmi bűntudatból vagy egyéb okokból fakadóan sokan megtagadják saját értékeiket. Eközben mi újra felfedezzük ugyanezen értékeinket: a család, a nemzet és a keresztény civilizációs alapok fontosságát. Mindez itt, a kampuszon is látszik. Igyekszünk helyreállítani a XX. század történelmi viharai által megtépázott Ludovika tekintélyét, szerepét. Visszahelyezzük eredeti helyükre a szobrokat, felújítjuk az épületeket, igyekszünk újra elterjeszteni itt, az egyetem falai között azt a magas szintű oktatást és morált, ami abban a korban, amikor az intézmény a legnagyobb fényében tündökölt, jellemző volt.

Kedves végzett Hallgatók!

Őszintén remélem, hogy az itt végzett tanulmányaik, emberi és szakmai gyarapodásuk hozzásegítik majd Önöket ahhoz, hogy eljövendő karrierjük egyszerre adjon lehetőséget az egyéni szakmai kiteljesedéshez és a nemzet elkötelezett szolgálatához. Ha elfogadnak tőlem egy tanácsot, akkor mást nem mondhatok, mint amiről a Mikszáth-féle műben beszéltek: akkor kell szorosabbra húzni a páncélt, ha sűrűbben hullik reá a golyó.

Sok bátorságot, kitartást, lelkesedést és sikert kívánok a haza szolgálatában mindannyiuknak!

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!"