✍️A Kelet és Nyugat közötti választás helyett saját utat javasló publicisztikámra, amely a Mandinerben jelent meg, Béndek Ábristól, egy fiatal újságírótól érkezett hosszú válasz az Azonnali felületén. A szerzővel számos ponton nem értünk egyet, viszont nagyon alaposan körbejárta a témát, így szeretném viszonozni a figyelmét, s reagálni a felvetéseire.

Béndek érvei szerint napjainkban a globalizáció uralásáért folyik a harc. A XXI. század valódi nemzetközi politikai ellentéte pedig nem a nemzetállamok és a nemzetekfelettiség között van, hanem a Nyugatról és Keletről megszervezett globalizáció között. Elismeri, hogy a digitalizáció és globalizáció számos veszélyt hordoz a személyes szabadságra nézve. Ezért szerinte a magyar konzervativizmusnak a Nyugatot kell választania, ugyanis az egyéni szabadságot ott kevesebb sérelem éri.

Vajon a globalista elitek, függetlenül attól, hogy nyugatiak vagy keletiek, tényleg kiállnak majd az átlagpolgár mellett? Túlságosan idealistának kellene lenni ahhoz, hogy ezt el tudjam fogadni vagy el tudjam képzelni. A helyzet úgy áll, hogy ezek az elitek akkor állnak az átlagember mellé, ha politikailag elszámoltathatók maradnak valamilyen formában. Ennek módja pedig a demokratikus választás, amely megadja a politikai elitek népszuverenitásból származó legitimációját. Ilyen rendszer pedig csak a nemzetállamok között működik. A globalizáció béndeki programjának beteljesülése – kimeneteltől függetlenül – leválthatatlan globális eliteket hozna létre, amelyek felett emberek milliárdjai vesztenék el a politika kontrollt, és válnának végső soron a folyamatok veszteseivé.

Ettől a disztópiától a nemzetállam jelenti a védelmet. Szó sincs tehát újbóli hidegháborúról, mint azt Béndek felvázolja. A kérdés az, hogy lesznek-e oázisok a globalizáció sivatagában. Aki nemzetben gondolkodik, az Magyarországot ilyen oázisként képzeli el.

A többi érv itt olvasható: